Péntek

Napi menü:

R: tea, kávé.

E: 1-2 dl húsleves lé; 2 tojásból rántotta, kolbász, 2 falat csirkesült, 2 szelet sajt, paradicsom.

Este: marék kesu.

Látszat és valóság

Egy önfotó, avagy ahogy ma divatosan mondják: selfie, kb egy másodperc alatt készül. Sokszor leginkább pillanatfelvételnek mondanám. Ami nagyon sokszor nem is teljesen fedi a valóságot. 

Ennek a képnek is lehetne az a címe, hogy pillanatnyi boldogság. 

Ott áll M. a jobb szélen. Mosolyog. De közvetlenül a kép előtt azon mérgelődött, hogy miért esik az eső, meg hogy a francba, hideg van, és azon izgult, hogy jó legyen a mérés (cukorbeteg), hogy ehessen pótvacsit. Elkészült a kép, mosoly le, M. el.

Ott áll P. középen. Mosolyog. Közvetlenül a kép előtt mutatta meg a sebet a lábán. A fotó miatt odavánszorgott az autóhoz. Mosolygott. Kész volt a kép, mosoly le, P. el.

Ott állok a bal szélen. Mosolygok. Közvetlenül a kép készülte előtt a nagymamám sírva kérdezte, mi történt velem/velünk. És fotókat néztünk P-val. Amin G. is rajta volt. És P. képtelen beszélni még a dologról, nem érti, mi történt, és igazából nem tudom kezelni a helyzetet, de a szívem szakadt meg. Kimondtam a varázsszót a fénykép elkészültéhez: "Spagetti!", töredéknyi mosoly, aztán mosoly le, Boszi el.

A látszat sokszor csal.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."