2015. április 5., vasárnap

Megjegyzéses 11

(1. rész itt)
(2. rész itt)
(3. rész itt)
(4. rész itt)
(5. rész itt)
(6. rész itt)
(7. rész itt)
(8. rész itt)

(9. rész itt)
(10. rész itt)

Fa voltam. Egy szomorú fűz, ami kopáran, lombtalanul, árván áll az októberi viharban. Ágaimat lengette az őszi szél, gyökereim körül a sok esőtől felázott és meglazult a talaj, egy utolsó kis föld darab tartott még meg. Habár semmit nem éreztem, tudtam, hogy támasztékot kaptam. Dr S. leszúrt a törzsem mellé egy botot és körülhurkolt minket egy madzaggal. Ez volt az utolsó esélyem.


Nem tudtam, mennyire veszélyes a saját világunkban élni. Mert nem tudtam, hogy ott élek. Egy bezárt, kerek, kigondolt, elképzelt valóságban, amiben minden jó és szép, ahol minden nap csoda vár, ahol történjék bármi, legyen akármilyen kellemetlen, kényelmetlen, rossz, sőt elviselhetetlen, az éjszakai álom majd mindent eltüntet és reggel egy még rózsaszínűbb, még mázosabb, még gyönyörűbb valóság ígérkezik.

"Tudja, egy kisgyerek gondolkodik így. Olyan mértékben szüksége van a biztonságra, a szeretetre, hogy bármit elvisel. És elhiszi, elhiteti magával, hogy ha reggel felébred, minden megváltozik, minden rendben lesz. Ezt úgy hívják: csodavárás." - mondta a doktornő.

Sok időbe telt, amire felfogtam, hogy tényleg ilyen vagyok. 

Soha semmit nem tettem apu alkohol betegsége ellen, sőt fel sem fogtam, hogy segíthetnék neki. Hét év alatt sikerült feldolgoznom a halálát. 

A sokadik barátom hagyott már el, mindegyik egy másik miatt (vagy az első miatt, mert legtöbbször én voltam a mellékszereplő), de minden esetben vártam, hogy majd jelentkeznek és "engem választanak". Az utolsó kapcsolatomban többször előfordult, hogy a társam másoknak udvarolt. De én becsuktam a szemem, és még akkor sem hittem el, amikor konkrét bizonyítékaim voltak. Maradt a minden nap mardosó önvád és lelkiismeret-furdalás (hogy miért nem vagyok képes dönteni, lépni), és én minden esetben elköltöztem, aztán visszamentem. Bízva abban, hogy most minden rendben lesz és végre boldogan élünk, amíg csak meg nem halunk.

Hittem benne, hogy ha leadom a súlyfeleslegemet és normálisan, esetleg jól fogok kinézni, akkor minden problémám egy csapásra megoldódik.

Annyira de annyira vágytam a biztonságra, olyannyira akartam az állandó boldogságot, hogy elviseltem mindent: megcsalást, megalázást, azt, ha hülyére vettek, a hazugságokat, a fél igazságokat és hogy emiatt állandó stresszben, állandó belső félelemben és bizonytalanságban éltem. Ott tartottam magam fogva. A saját világomban. Ami tele volt csodavárással és ami közben teljesen megmérgezte a lelkemet. De ez még mindig egyszerűbb és elviselhetőbb volt, mint a gondolatok, amik évtizedek óta foglalkoztattak. Hogy nem tudom, ki vagyok, mit akarok, hogy miért nincs egy normális kapcsolatom sem, hogy miért zárkózom ilyen mértékben önmagamba, hogy miért menekülök állandóan önmagam elől a kis világomba... Egyszerűbb volt szenvedni, mint venni a fáradságot és őszintének lenni magammal.

A sorozatos pofonok az élettől márpedig mind-mind efelé tereltek. Kék-zöld voltam, de viseltem az ütéseket, mert még mindig nem fájtak annyira, mint ha szembenéztem volna magammal. Bábu voltam, marionett, de amellett, hogy hagytam, hogy rángassanak, minden idegszálammal tiltakoztam az ellen, hogy beismerjem magam előtt: a saját, kitalált, tökéletesnek kiötölt gondolataim tartották a zsinór rendszert.


Nehezen teltek a napok Ausztriában. Az alváshiány, a stressz, a gondolataim szűnni nem akaró harca a fejemben egyre rosszabb állapotba vittek. Az sem segített, hogy kint senki nem tudott semmiről. Mivel még év elején elhatároztam, hogy nem viszem ki a magánéletemet a munkahelyemre, abban a hitben voltak, hogy együtt élek G-ral, minden szánsájn, hepi. E. napi szinten érdeklődött, kérdezett G-ról, kettőnkről, a fejében már az esküvőnket tervezgette és erről gyakran beszélt is nekem. Ha kérdezett, válaszoltam: mintha együtt lennénk, mintha együtt élnénk. Mivel még mindig magam sem tudtam, van-e helye az életemben G-nak, nem akartam még tovább bonyolítani a dolgot.

(...)

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vasárnap (Ausztria 14/7.)

Hiába állítottam be az ébresztőt, nem hallottam. Háromnegyed hétkor ébredtem magamtól. Ez még nem késő, de az edzés reggel már csak nagyon csisszesen fért volna bele, így délutánra hagytam, remélve, hogy lesz rá alkalmam.

Mivel tegnap embertelenül belaktam, reggel még nem voltam éhes. Így csak egy kávét ittam és közben a meseszép tulipánokat néztem, ahogy a reggeli napfény besüt az ablakon és megvilágítja a csodaszép, rózsaszín, dupla szirmokat.

R: kávé 1 ek kókuszzsírral.

E: tegnapi maradék (főtt kolbász, sült karaj, sonka), saláta tökmagolajjal.

Kicsit vártam, aztán jöhetett az edzés. Semmi kedvem nem volt hozzá. Álmos voltam, fáradt, húzott volna az ágy. De tudtam azt is, hogy csak elkezdeni nehéz, hogy minden egyes körrel közelebb kerülök a feszesebb testhez és hogy minden egyes körrel jobb leszek. Sőt azt is tudtam, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni. Belevágtam hát és megcsináltam. A 3. körnél már nagyon hiányzott a levegő, a 4.-nél már csillagokat láttam, de csináltam tovább. És egyáltalán nem bánom, hogy nem szunyókáltam helyette.


 Habár nem elsődleges cél a kockás has, nem bánom, hogy alakulgat.
V: sonkás-sajtos rántotta


Facebook oldal: Boszorkánykonyha


Ketogén étrend 42. heti összefoglaló


Tapasztalatok negyed év ketogén étrend után itt

Tapasztalatok fél év ketogén étrend után

Ketogén étrend: alapok (link gyűjtemény) itt

Ketogén étrend minta 1 itt, 2 itt, 3 itt, 4 itt, 5 itt, 6 itt, 7 itt, 8 itt, 9 itt

Ketogén reggelik (gyűjtemény) itt
Ketogén ebédek (gyűjtemény) itt
Ketogén vacsorák (gyűjtemény) itt

Ketogén étrendem (heti menüvel):

1. heti összefoglaló itt.

2. heti összefoglaló itt.
3. heti összefoglaló itt.
4. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
5. heti összefoglaló itt
6. heti összefoglaló itt
7. heti összefoglaló itt (hegyet másztam :) )
8. heti összefoglaló itt  (makroszámolás)9. heti összefoglaló itt10. heti összefoglaló itt11. heti összefoglaló itt
12. heti összefoglaló itt
13. heti összefoglaló itt 
 (makroszámolás)
14. heti összefoglaló itt 
 (makroszámolás)
15. heti összefoglaló itt (makroszámolás)

16. heti összefoglaló itt
17. heti összefoglaló itt
18. heti összefoglaló itt
19. heti összefoglaló itt20. heti összefoglaló itt
21. heti összefoglaló itt

22. heti összefoglaló itt

23. heti összefoglaló itt

24. heti összefoglaló itt

25. heti összefoglaló itt

26. heti összefoglaló itt
27. heti összefoglaló itt (makroszámolás)
28. heti összefoglaló itt
29. heti összefoglaló itt30. heti összefoglaló itt
31. heti összefoglaló itt
32. heti összefoglaló itt33. heti összefoglaló itt
34. heti összefoglaló itt
35. heti összefoglaló itt
36. heti összefoglaló itt
37. heti összefoglaló itt
38. heti összefoglaló itt39. heti összefoglaló itt
40. heti összefoglaló itt
41. heti összefoglaló itt


R: (a buszban) 2 szendvics, 4 kis répa.
E: csöpp pörkölt csöpp krumplival, káposzta saláta.
Du.: két marék sós mandula
V: 1 főtt tojás
Mozgás: 600 km utazás, 2.5km séta

Edzés reggel:  Freeletics: 3. hét/5.: Dione
R: 2 lekváros-vajas kornspitz
E: (fél 3-kor, ekkor éheztem meg) mustáros csirke, párolt zöldség
Séta: 2.2 km
V: ebéd maradék, rántotta (2 kis tojás, 1 sz. sajt, 2 sz. sonka, 1 ek kókuszzsír), saláta tökmagolajjal

Edzés: Freeletics 4. hét/1.: Aphrodite
R: ld. tegnap
E: sült kolbász, káposzta saláta, pár falat krumpli 1 ek kókuszzsírral, marék sós mandula
Séta: 1.2 km
V: tonhal saláta, 4 kis répa

R: szendvics (a kornspitz 2 tésztájából van a lapos kenyér), sonka, sajt
E: sült kolbász, főtt zöldség
Délután: marék sós mandula, 1 szelet sajt, 4 kis répa
V: tonhal saláta
Edzés reggel: Freeletics 4. hét/2.: MAX

Péntek (Nagypéntek)
Edzés reggel: Freeletics: Aphrodite
R: 1 vajas és 1 sajtos kenyér
E. rántotta (2 tojás, 1 sz. sajt, 1 ek kókuszzsír)
V: rántotta (2 tojás, 2 sz. sajt, kis kék sajt, 1 ek kókuszzsír)

Szombat (Nagyszombat)
R: 2 kornspitz sonkával, sajttal.
E: 4 tányérral

Vasárnap
R: kávé 1 ek kókuszzsírral
E: tegnapi maradék, saláta


A fenti kollázson a bal oldali kép 2006-os. Azóta elszaladt pár év, a kis keresztlányom kicsit megnőtt, ő az itt balra, a kis szöszke, aki tisuzik. Az anyatejes korszaka utántól úgy eszik, ahogy a szervezete kívánja. Kilenc éve alatt nem eszik gyümölcsöt (ha jól emlékszem, egyszer megnyalt egy szelet almát), zöldséget sem, a bölcsiben is könnyes szemmel kevergette csak az ételt és nem nagyon evett. Étteremben evett a bolognaiból vagy bekapott egy palacsintát. Ovis korától jár modern táncra és kábé egy éve kezdett tisuzni is a tánc mellett (amit a zsebpénzéből finanszíroz). Emellett megy az iskolai tesi óra, ahol heti egyszer úsznak is. Ennyi mozgáshoz kell az energia, ezt érzi is, így megkérte az anyukáját, hogy fizesse be az iskolai étkezésre. Ha náluk vagyok, azt szokta enni, amit én. És simán elkunyizza a kolbászt tőlem. Mindezt azért írtam le, mert a "normálishoz" képest ő -is- nagyon máshogy eszik. Kis kora óta, zsigerből. Mégis egy egészséges, okos, iszonyatos mozgékony, csupa izom gyerek.

Ez a hét itt Ausztriában elég különleges volt: hétfőn hosszú kiutazás, dobozból evészet, csütörtöktől ünnep, szombaton még vendégség is közös ebéddel, közben ugye munka, és a ketos étkezés így is megoldható. 

Lassan elkezdem megint előre tervezni az étkezéseket, a héten is csak a következő napra vázoltam, kábé mi lesz a kaja.

A Freeletics volt a héten is az edzés, kiegészítve a lehető legtöbb sétával.

Az elszakadt centim helyett vettem már másikat, de még nem használtam, nem mértem magam. A mérleg szerint (amin a héten egyszer álltam) híztam egy kilót. Pedig a nadrágomat bővebbnek érzem és a kabátom is lifegni kezd a derekamon. Szóval tessék kidobni a mérleget!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

„A siker az a folyamat, 
melynek során az egyén

az összes erőforrását 
egy konkrét irányba 
fókuszálja.”



James Allen



Facebook oldal: Boszorkánykonyha