Mára tetőzött nálam egy olyan káoszmassza a fejemben, hogy vagy hagyom kicsordulni, vagy megállok, és hagyom, hogy a massza elrendeződjön.
Egyik dolog a rengeteg információ. Hogy most paleo vagy nem, jó-e a tej vagy nem, üveg vagy műanyag palack, mikrohullám vagy gáztűzhely, sok zsír vagy kevés, több fehérje vagy amennyi eddig volt, zsírbontás vagy izomépítés... STOP! Nem tudok újabb infókat befogadni egyelőre. Kiolvasom a Szendi könyvet, aztán itt egy időre pontot teszek a dologra. Bele lehet bolondulni ebbe a rengeteg adatba, hivatkozásba, leírásba. Nekem bevált a sport, bevált az 1400 kalória az étkezésben, csodaszépen alakulok, egyelőre elég ennyi. Van még vissza mérésre 4 kiló, tükörképre jó pár centi, de ennyiben is maradok. Majd, ha elértem a félút végét (a zsírtalanodást), utánanézek a következő lépéseknek.
A másik dolog a meló. Ez egy kész mátrix, és a gond abból adódik, hogy ha a kék kapszulát veszem be, az a baj, ha a pirosat, akkor meg az. Mivel egyelőre nem jön össze a váltás, maradok még. Viszont meg kellett hozzak ma (hazafelé vezetve) egy olyan döntést, ami korántsem jó, de részmegoldás: mától minden egyes nap beveszem a C vitamin mellé a Lesz@rom tablettát is. Így átmegyek rendesen skizofrénbe, de nem fog ez örökké tartani. :)
A harmadik dolog: a tervezés kontra spontaneitás. (És most nem az edzésről és nem a kajáról van szó.) Meglehetősen tele van a bugyrom magammal, amiért hiába van egy jól kidolgozott és jól működő programom (a Fly Lady), ha sokszor csak úgy van, de nem csinálom. Ez egy frenetikus időtakarékos dolog, napi kevés időráfordítást igényel. Egyszerűbbé teszi az ember életét. Ha az edzésben és kajabetartásban tudok fegyelmezett lenni, akkor ezentúl ebben is az leszek. Felveszem a szokásnaplómba. Ezzel a módszerrel szoktak működni a dolgaim. És a többi megmarad ahogy esik, úgy puffan módon, ahogy divatosan nevezik: spontán. Mert , ha belegondolok.... És itt újra STOP! Elég a belegondolásból, gondolkodásból, agyalásból, átgondolásból, viszonyításból... Megyek is ebédelni.
