Nehezek a mindennapok. Még munka nélkül is. Nehezen mozdulok ki, nehezen megyek emberek közé. Néha sokat beszélek, néha jobb a csend. M. sokat segít, istápolgat, ellát, igyekszik elérni, hogy legalább levegőn legyen kicsit.
A héten már próbálkoztunk Péccsel, az autóm kicsit besztrájkolt, így a "program" elmaradt. Ma M. nagy nehezen rábeszélt, hogy menjünk (az ő kocsijával). Először Bellozzo. Mert fél éve (vagy több) terveztük már. Aztán Frei Café. A tejszínt anyunak ajánlottam (imádta).
És egy kis séta a tüskésréti tónál...
... és Kozármislenyben az autómosóban (amíg M. csutakolta a kicsikét).
Nagyon fáradt vagyok (enyhe kifejezés, testikeg is, lelkileg is), hazafelé próbáltam volna aludni a kocsiban, de csak peregtek a könnyeim...
Pénteken temetés.
