Nehezek a mindennapok. Még munka nélkül is. Nehezen mozdulok ki, nehezen megyek emberek közé. Néha sokat beszélek, néha jobb a csend. M. sokat segít, istápolgat, ellát, igyekszik elérni, hogy legalább levegőn legyen kicsit.
A héten már próbálkoztunk Péccsel, az autóm kicsit besztrájkolt, így a "program" elmaradt. Ma M. nagy nehezen rábeszélt, hogy menjünk (az ő kocsijával). Először Bellozzo. Mert fél éve (vagy több) terveztük már. Aztán Frei Café. A tejszínt anyunak ajánlottam (imádta).
És egy kis séta a tüskésréti tónál...
... és Kozármislenyben az autómosóban (amíg M. csutakolta a kicsikét).
Nagyon fáradt vagyok (enyhe kifejezés, testikeg is, lelkileg is), hazafelé próbáltam volna aludni a kocsiban, de csak peregtek a könnyeim...
Pénteken temetés.
Nagyon sajnálom, hogy ezt a veszteséget kell megélned. A gyász egy mélyen egyéni folyamat, és úgy tűnik, hogy nagy bátorsággal nézel szembe a mindennapok nehézségeivel. Az, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat, már önmagában is erőteljes lépés. Kívánok neked erőt és békét az elkövetkezendő napokra és hetekre, és remélem, hogy a támogatást, amit kapsz, segíteni fog a gyógyulásod útján. A könnyek, amiket ejtesz, és a fájdalom, amit érzel, nemcsak a veszteséged mélységét tükrözik, hanem a szeretetet is, amit éreztél. Gondolataimban veled vagyok, különösen a pénteki napon.
VálaszTörlésM tegnap is cuki volt a bevásárló listájával. Összefutottunk a L-ben. :) Persze neki fogalma sincs róla, ki is vagyok én, nekem előnyöm van. Jó, hogy kicsit kimozdultál, muszáj, mert az élet(ed) megy tovább, akkor is, ha most még nagyon nehéz. ♥♥♥
VálaszTörlés