I. csipopeotezissel es 19 eve diagnosztizalt Parkinsonnal kezdte, aztan 4 honapja derult ki a tudorak, mar akkor agyi attetei voltak. Csont es bor, alig tud ulni, rolatorral is nehezen jar, minden mozdulataert meg kell kuzdenie. De akar. Mindent hagyok neki egyedul csinalni, szol, ha segitseg kell. Csak akkor lepek kozbe keres nelkul, ha veszelyben lenne vagy amikor latom, hogy vegkepp nem boldogul. Egyebkent mindig konkretan megmondja, maradjak-e, mit csinaljak, azt is, ha egyedul akar lenni. Mindent "megengedek" neki az esszeruseg es a biztonsag hatarain belul. Tegnap peldaul festett egy faldarabot. Tartottam, fogtam, ecsetet cseteltem..., es habar nagyon elfaradt, boldog volt, hogy megcsinalta. En pedig orultem, hogy a hatralevo kis idejeben oolyasmit csinalhat, ami boldogga es elegedette teszi.
A halat is o keszitette ebedre. H-dal tartottuk, adtuk a fuszereket, amiket kert, nagyon finomat fozott. Aztan le kellett dolnie, mielott ettunk, ugy elfaradt. Ilyenkor azt monja: mar 3/4 reszben halott.
Nem panaszkodik, nem sir, nem nyavajog. Tudja, mi jon hamarosan, de valahol megis bizik a gyogyulasban.
Sok dologban hasonlitunk. Szeret fozni, olvasni, rengeteg konyve van, nem ragaszkodik a patyolat tisztasaghoz es a patika rendhez, szeret/ett/ turazni, autot vezetni, utazni, gyujti a koveket...
Irto jokat tudunk beszelgetni. Neha ugy erzem, mintha a 25 evvel idosebb onmagammal lennek.
Tutira okkal kerultem ide /is/. Es nagyon jo, hogy itt nem arrol szol a dolog, hogy mit nem csinalok jol, mit csinalok rosszul. Nem szeretnem, de nem is kell megjatszanom magam. Senki nem kiabal velem, nem szidnak meg, nyiltan a szemembe mondjak, ami esetleg nem tetszik /de ilyen meg nem volt, mert I. is konkretan elmondja, mit hogy szeretne/. Ugy erzem, totalisan emberi a szitu, nincsenek tabuk, egyik reszrol sem, de a halal kapujaban nincs is erre semmi szukseg /meg amugy se/.
Erdekes, mennyire megmaradt bennem a bekamerazott munkahely. Az elso par napban fel-felneztem a falakra, vajon honnan figyelnek. Figyelhetnenek: nem teszek semmi "rosszat".
I. is orul, hogy itt vagyok, hogy en vagyok itt, en is orulok, hogy itt vagyok, hogy nala lehetek.
Sokat mesel, kerdez. Szerinte, hogy nem ismerem Uli Steint, egy kepzesbeli feher folt. Ugyhogy ma elovettunk tole nyolc konyvet es mindet el is olvastam.
Igen: ennyire laza itt, H. foz, mos, takarit /ram is!!/, nekem az a dolgom, hogy I-re figyeljek. Neki pedig nagyon sok nyugodt oraja van egy nap, amikor nagyon jol elvan egyedul /fest, a vegrendeletet veglegesiti, olvas.../.
Ma vendegunk volt, egy eurologus professzor /halali fazon/.
Mivel I. konyvtarabol szabadon valogathatok, elkezdtem ezt olvasni:
Az elozoekbol tapasztalva megkerdeztem, mit kozolhetek. Amit szeretnek. Ugyhogy irok arrol, amirol szeretnek.
Magyar mobilnetem van, mivel a szamitogepemen levo osztrak net itt egyaltalan nem mukodik. Hogy minel kevesebbet hasznaljam, a Viberen irom a bejegyzeseket, innen masolom at a blogba. Fogalmam nincs, mennyibe fog kerulni a netezesem, ezert probalom minimalizalni a hasznalatat. Ha valakinek nem valaszolok, bocsanat, most egyszeruen ez van. De mar csak 16 nap.
