Este fél 9. Leültem kicsit. Valahogy már reggel látni lehetett, hogy a csillagok állása nem igazán kedvező...
Kezdődött azzal, hogy reggel fél 7-kor (egy sajnos újabb roppantul nem alvás után) kiléptem az utcára: valami szitál. Ezzel egy időben: bacca meg, tükörjég, ez ónos szitálás...
Gyomor egyből görcsben. Gyalogolok a garázs felé: minden tükörjég, sötét van, evickélek. Egyszer csak a sapkám beakad egy ágba, sapi félig le, ezzel együtt elszáll a szemüvegem jobb szára. Egy néni épp sózta a nem messze lévő háztömb előtti járdát, látta, hogy szerencsétlenkedem a telóm zseblámpájával, jött, segített szárat keresni. Jó 10 percig néztük, de nem találtuk. Nekem mennem kellett, elkorcsolyáztam a garázsig. Ott felhívtam a kolléganőmet, hogy ne haragudjon, nem tudok érte felmenni a dombra, Mohács tükörjég.
Elevickéltem a babarci boltig, ott letettem a kocsit, be a boltba, vettem egy zoknit, mert anélkül esélytelen lett volna felmennem a dombon a suliig. A cipőmre húztam, így felértem.
Jött a hír: helyettesítenem kell egy elsős írást. Oké.
Az óra végén elment az áram. (Épp digi táblás feladatnál.)
Indultam át a másik suliba: kiírja a kocsim nagy csipogás-villogás közepette, hogy alacsony az abroncsnyomás.
Amire átértem a másik suliba (még mindig tükörjég), M. küldi a képet: a bokája eltört, begipszelték...
Fél 3-ig órám volt, aztán osztályozó értekezlet, utána M-nak gyógyszertár, kis bolt, haza.
M-nak vérhigítót kell szúrnia. 3 és fél éve én szúrtam magamnak a műtét után, tavaly anyunak kellett szúrnom, most M. szúrja...
Este még készülök holnapra (leporello az Altató könnyebb megtanulásához).
Intézem saját és M. ügyeit, kicsit átrendezem a lakást, h. M. elférjen a mankóval.
Éjjel negyed 11. Már régen aludnom kellene...
Holnapra havat mondanak ónos esővel. Nem gondolok bele. Megyek "aludni".
