2013. február 1., péntek

Esti, megjegyzéses

Huh. Túl a 12., egyfolytában lehúzott munkanapon elmondhatom, hogy minden rendben. J Nem megyek bele abba, hogy milyen nehéz országot, nyelvet, szokásokat, napirendet (…) váltani. Mert a kommentekből is kiderül, és én is úgy érzem: szerencsés vagyok. Ott kezdődik, hogy naponta (!) kapok 2-3 (!) emailt, üzenetet azzal a kérdéssel, hogy hogy sikerült megcsípnem ezt a munkát, mert bizony ő is szeretne külföldre menni dolgozni. Régóta terveztem már, és gyakorlatilag a konkrét kéréstől számított egy hónap múlva kint voltam, itt.

Szerencsés vagyok, mert a néni és a család is nagyon kedves, szinte családtagként bánnak velem. A munkám fárasztó, persze, mert nem egyszerű együtt élni egy idős, beteg nénivel, viszont körülnézve ezt egy könnyű munkának tartom.

Szerencsés vagyok, mert meseszép környezetben dolgozhatok, kristálytiszta a levegő, álomszépek a hegyek, a tavak, a patakok. Nagyjából ehetek a saját ízlésem szerint, az edzést is sikerült megoldanom, netet is szereztem, így tudom írni a blogot, tudom tartani a kapcsolatot veletek, az otthoniakkal.

És egy csomó dolgot megtanultam már, amióta itt vagyok. Az egyik az, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik. A másik, hogy élni tényleg a mostban kell. Figyelem a nénit, akinek csodaszép élete volt: 3 gyönyörű, okos gyerek, 12-szer utazott repülővel életében külföldi nyaralásra, 70 éves koráig dolgozott, anyagilag maximálisan rendben van az élete, no de mit ér vele? Hiszen a betegsége miatt (Parkinson kór) minden egyes mozdulatához segítségre van szüksége… Ő jól csinálta, mert élt fiatalon. Viszont én erre igazán csak most döbbentem rá: nem gyűjtögetni kell és tervezgetni, hogy MAJD egyszer ez meg az lesz, és nem szabad félni megtenni a dolgokat MOST. Aki csak halogat, és félelemből nem teszi meg azokat a dolgokat, amiket szeretne, aki azért dolgozik, hogy MAJD EGYSZER elutazzon valahova, hogy MAJD legyen nyugdíja, sztem élő halott. Hiszen (bár én nem erre programozom az agyam J ) bármikor történhet olyan dolog, ami gyökeresen megváltoztatja az ember életét. Mint pl. a néninél ez a betegség. És akkor aztán mit ér az összegyűjtögetett vagyon, a sok-sok terv, a sok MAJD, HA…?

Fura, mert még 2 hete, otthon sok dologról másképp gondolkodtam. Előre kiszámoltam, nyárig mennyit fogok keresni, és akkor MAJD ez meg az lesz. Eldöntöttem, hogy nem veszek télikabátot, ráér MAJD jövőre, amim van, azzal kihúzom az idén. De aztán már miért kellene lefagyasztanom a hátsómat idén? Elhatároztam, hogy az első kinti munkaetap alatt nem veszek magamnak semmit, MAJD esetleg legközelebb. De a jó ég megáldjon engem, már miért ne tenném, ha egyszer megdolgoztam érte? Tudtam, hogy ha kijövök ide, nem akarok kérni. De pl. a néni lánya felajánlotta, hogy hoz nekem igazi bio házi sonkát, és az eddig tanultak alapján elfogadtam. Ma hozta és ráadásul nem is engedte kifizetni! J Azt is megtanultam, amit egy régi kolleganőm fiától hallottam anno. Isti mindig azt mondta, hogy a nagyszülei szerint „kérni nem kell, de amit adnak, el kell fogadni”. Ma vásárolni voltunk a nénivel a Billában. Vettem 1-2 meglepit az otthoniaknak, és E. is pakolt a kosaramba pár kisebb-nagyobb dolgot az enyéimnek. És amiket én vettem, nem engedte, hogy én fizessem! Nem kértem, de elfogadtam, amit adott. És hálásan köszönöm, az otthoniak nevében is ;-) (Nyugi, nyugi, 2-3 nap és kiderül, mi a meglepi! J )

2-3 nap. Hétfőn utazom haza.
 

Bölcs

itt

A folyadékról, újra


Napi menü 02.01.

Reggeli: 30 g zabkása, 1 adag fehérjepor, 1 alma

Tízórai: 1 mandarin

Ebéd: Stájer-magyar marhasült, 100 g rizs, saláta
 
Uzsonna: 1 fehérjeszelet. Tudom, tudom: nem ideális…
 

 
Vacsora: 125 g (laktózmentes) túró, 20 g (laktózmentes) tejföl, 1 adag fehérjepor.

1505 kcal, 112 g F, 184 g CH, 32 g zsír

Mozgás: - reggel teljes test edzés
               - délután 1 óra séta.

Recept: Stájer-magyar marhasült

itt

Na, az enyém nem így nézett ki :)

Hozzávalók 2 személyre:
- 2 szelet marhahús
- 2 fej vöröshagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 2 sárgarépa
- 1 paprika
- fűszerek: só, feketebors (őrölt), csemegepaprika, mustár.

Elkészítés:
Stájer-magyar, mert félig a néni mondta, hogyan készítsem...
A húst (már reggel sóztam-borsoztam, hűtőben tároltam) serpenyőben átpirítottam, közben a kuktában megpirítottam a hagymát, fokhagymát, darabolt sárgarépát.
Amikor a hagyma megpirult, a húst átraktam a kuktába, fűszereztem, felöntöttem kis vízzel, lecsuktam, fél óráig főztem.
Amikor elkészült, a húst újra a serpenyőbe tettem és hirtelen átsütöttem.
A kuktában maradt levet leturmixoltam, főleg a sűrűjét használtam.
Főtt rizzsel tálaltam.

Itt a turmixolt levet még liszttel-tejföllel behabarják, ezt én kihagytam :)

Knittelfeld: 12. nap, reggel



 

 

Edzés: Gumikötél 9. nap


itt
Azt a mindenit, most aztán átdolgoztattam az izmaimat - persze a lehetőségekhez képest.

Bemelgítés
1. Teljes test
Nyújtás

Majdnem kereken 1 óra volt, a karizmaim még mindig keményen fejlesztendők ;-)

Motiváció




Ma sincs sok időm a motiválódásra. De egy dolgot tudok: megyek edzeni. Elkezdeni néha nehéz: át kell öltözni, hajnalban mozogni kell, bemelegíteni. Az első 10 perc sokszor mosolytalanul telik, de aztán már jólesik a mozgás, a nyújtás után pedig hálát adok magamnak, hogy megcsináltam, hogy ahelyett, hogy még egy órát aludtam volna (amire így reggel nem igazán van szükségem, hiszen a szervetem hozzászokott ahhoz, hogy 5 óra- fél 6 felé már felébred), inkább tettem azért, hogy közelebb kerüljek a célomhoz.