"Vártam és vártam és vártam...
Írtam cikket a vírusról, szerintem az elsők között. Mikor még senki se félt, mikor még rohantak az emberek a vágyaik után...
vártam és figyeltem...
most már figyelnek az emberek, lelassultak, otthon vannak, ébredeznek...
posztolnak, csak erről beszélnek.
Két táborra szakadtunk. Mint mindig.
Az egyik a fejét nem tudja kihúzni az anyagból. Védekezik ezerrel maszkkal, otthon maradással, másokra mutogatással.
Azt hiszi, ennyi a dolga.
Magára csukni az ajtót és akkor megmenekül... és meg tudja menteni azokat, akiket szeret.
Még mindig azt hiszi, hogy ő irányít, hogy van hatalma az élete felett, élet és halál felett.
A biztonság illúziójában van még mindig.
Eddig is abban élt. Eddig is azt hitte, hogy biztonságban van. Azt hitte, hogy a házassága örökké tart majd, mert így fogadták meg, azt hitte, hogy ismeri a jövőjét, hogy minden úgy lesz az életében, ahogy ő eltervezte, úgy, amerre ő irányítja.
Fogalma se volt róla, hogy mindez illúzió.
A biztonság ilyen formában nem létezik. Minden csak opció.
Az is, hogy ma életben maradok, az is, hogy autóbalesetet szenvedek. Az is, hogy együtt öregszünk meg és az is, hogy nem. Az is, hogy leszek nyugdíjas és lesz nyugdíjam, az is, hogy nem.
Minden csak opció, fikció. Semmi se biztos, csak az a biztos, hogy minden változik... minden más biztonság csak illúzió.
Most sincs semmi másként, mint eddig. Csak most tudjuk, hogy nem tudjuk, mi lesz velünk. Eddig azt hittük, hogy tudjuk, de eddig se tudtuk.
Szóval, akár meg is nyugodhatnánk...
De jobb félni és védekezni, mert az elme így fenntarthatja azt az illúziót, hogy ő irányít, hogy tud tenni a biztonságáért.
Pedig hát... de jó lenne tudni, hogy a félelem, mint a mágnes úgy vonzza a félelem tárgyát. És még mindig igaz, hogy amivel foglalkozol, ahol a figyelmed, abból lesz egyre több és több....
Másik csoport: az ébredők. A spirituális pozitív gondolkodók. Ők révült boldogsággal posztolják, hogy végre történik valami csodálatos. Hogy ez bizony szükségszerű volt, hogy az ember egy pazarló, énközpontú, túlfogyasztásos rendszerrel tönkretette Földanyát és ennek a Szaturnuszi, karmikus következményét látjuk most. Egy kiegyenlítés következik egy vírus képében, ami az embert mértékre és odafigyelésre sarkallja.
Hogyha a gazdasági válság közepette majd csak azt vesszük, amire tényleg szükségünk van, majd ha a vírustól való félelmünkben végre otthon maradunk, akkor kitisztulnak a vizek és a levegő.
És kérem szépen ez így is van.
A Föld megmenekül.
Az ember egy kicsit magába száll.
Hogy mit halmozott fel, mi minden szarra költött feleslegesen, hogy mennyi helyre rohangált állandóan és ennek mi lett a következménye.
Olyan ez, mint mikor az alkoholista leállt májjal, sárga szemmel, bőrrel bekerül az intenzívre.
Ott a család a fejére olvassa a bűneit. Beteg lettél, elhagyott a feleséged, a gyerekeid utálnak. Ennek most vége. Tessék befejezni az ivást.
A beteg megijed, mert meglátta a következményeket és a szükséges fizikai kezelés után változtatni akar.
Ideig óráig sikerül is...és aztán?
Igen. Inni kezd. És tudjuk, miért?
Mert fogalma sincs róla, miért iszik.
És az ok, ami előtte is rejtve van, aktivizálódik egy adott helyzetben.
A májbetegség csak tünet. Az ivás tünete.
A család széthullása csak tünet. Az ivás tünete.
De az ok nem az ivás. Az ivás is tünet....
Az egyén lelkében soha helyre nem tett fájdalmak az ok. És azzal senki se foglalkozik.
A Földünk kinyiffant. Tönkre tettük. Igen, mi. Mert mind "alkoholisták" vagyunk.
Így most a következményt nyögjük.
Túlélünk egy vírust.
Aztán egy gazdasági válságot.
Addig nem "iszunk" majd.
Főként azért, mert nem lesz lehetőségünk rá.
Így azt gondoljuk, leróttuk a vétkeinket. Kiegyenlítettük a számlát. A Föld meggyógyult.
A Föld meg. És mi? ....
Túlfogyasztás a diagnózis.
Ez a mi alkoholizmusunk.
Túlfogyasztók, pazarlóak vagyunk.
Ennek a következménye az, amiben vagyunk. Sokan közülünk ezt már értik.
De miért lettünk azok? Ezt tudjuk?
Mert hogy a túlfogyasztásunk is csak egy tünet ám. Mint az alkoholizmus.
Képzeljétek csak...minden mértéktelenség mögött egy mély feldolgozatlan fájdalom áll...
A Föld beteg?
Az EMBER beteg.
Az emberi lélek, psziché beteg.
Fáj, sír, szenved. És ezt próbálja csillapítani. Drága cuccokkal, élményekkel, kajával, piával... így lettünk túlfogyasztók.
Ettől van, hogy semmi se elég.
Az ember nem gonosz. Nem önző.
Hanem beteg.
Lelkét soha, csak a testét táplálja, neveli, gondozza, kényezteti, gyógyítja.
De Te nem a tested vagy... hanem a lelked.
Igen, ha teheted maradj otthon.
A földnek ettől jobb lesz.
Talán senkit nem fertőzöl meg.
De a problémát nem oldottad meg.
Ez még mindig csak a kinn. Projektálás. Kivetítés.
A megoldást kívül keressük, ahogy a problémát is kívül találtuk meg.
Az emberiség, mint a tenger, benne az ember; egy csepp a tengerben.
A helyzet globális.
A probléma gyökere globális.
Az ember.
Az embernek kell most változni.
De nem tud, ha nem érti, miért volt ilyen eddig.
Azt hisszük, most megoldjuk, mert egy külső erő rákényszerít?
Ez minden magasabb rendű törvénynek ellent mondana. Ha nincs módod mást tenni, mint a helyes, az nem fejlődés!
Márpedig minden, de minden a fejlődésünket szolgálja.
Tehát, nem tudsz vásárolni, rohanni, pazarolni, mert be vagy zárva.
Aztán majd egy ideig nem tudsz, mert nem lesz elég pénzed rá (válság).
Tök jó lesz. De ez kényszer. Nem fejlődés. Minden, ami benned azért munkálkodott eddig, hogy fogyassz, vásárolj, utazz, nyüzsögj, szép lassan utat tör magának másként...
Mi a feladat?
Nem a földet megmenteni, hanem magadat. Nem, nem másokért lenni, összefogni bla-bla. Az lesz, mert kénytelenek leszünk.
De nem ez a feladat.
Egyéni szinten megtalálni az okokat.
Benned.
Mélyen.
Mindent, amire nem nézel rá.
Ami elöl menekülsz.
Amit mélyen eltemettél magadban.
Aminek a feldolgozása helyett eszel, iszol, drogozol, vásárolsz, halmozol, ami helyett társfüggő vagy, gyerekfüggő, visszaigazolás függő, boltkóros, kényszerevő, áldozat, megmentő... bármi, amivel hozzájárultál a világ pusztulásához... az a Te személyes tragédiád.
Arról tudsz valamit?
Arról van annyi adatod, mint a vírusról, amitől rettegsz?
Igen. Itt az idő .
Jól látjátok. A dolgok körbe értek.
Bezártuk magunkat.
Meg kell gyógyulnunk.
Tenni akarsz? Élni akarsz? Jól akarsz élni?
Akkor legyél végre jól.
Ne a külsődet, a házadat csinosítgasd.
A lelkedet tedd már rendbe.
Láttam, az elmúlt években, mindig minden fontosabb volt:
- jaj, most házat újítunk fel, most nem tudok magamon dolgozni,
- most leteszek egy újabb diplomát,
- most nyaralni megyünk, most arra kell a pénz... (Tisztelet a kivételnek, vannak jópáran)
Nincs több idő. Emelkedni kell.
Ami tudod, mit jelent?
Nem imádkozást, megtérni Istenhez (akit én is imádok, de ő most nem segít, nem dolga...)
nem spirituális szeánszokat, energetikai kezeléseket, spirituális gondolatok ismételgetését jelenti.
Dolgozz magadon!
Az elakadásaidon.
Minden működéseden, ami diszharmóniát szül. Egyéni szinteken.
Mert az új, jobb világot ugyanezzel a terhelt, beteg tudatalattival nem lehet felépíteni, maximum másként tönkretenni.
Értjük?
Mi vagyunk a kulcs...
Mi vagyunk az Ok.
De nem a kívül működésünkkel.
Hanem a belül működésünkkel.
Nem tudunk külső körülményeket megváltoztatni, belső változás nélkül.
Nem tudsz vmit másként csinálni erőből, ha nem változtatod meg az ahhoz tartozó belső képedet.
Ezt jelenti a "Tudatos legyél és vállalj egyéni felelősséget".
Nem az otthon maradást jelenti, nem a gumikesztyűt és a szájmaszkot.
Az ide édeskevés.
Sose volt nagyobb szükség a belső munkára, mint most.
Nincs idő. Most van most."
Forrás: Transpersonal aspect,
itt
