2014. május 21., szerda

Út a cél felé 59. nap


Már a hétvégi strandoláskor kicsit felfáztam, tegnap Eszéken napszúrást kaptam és a klíma az autóban is megtette a szokásos hatását. Aztán ma iszonyú fejfájásra ébredtem és fájdalomcsillapítóval kezdtem a napot. Punnyadt voltam és nagyon fáradt egész nap.

Reggeli: mogyoróvajas pufi rizs, kávé.

És sok vizet ittam.

Voltunk a piacon reggel, szerzemények többek között házi eper, cseresznye, sonka, tojás.

Tízórai: eper, cseresznye.

Ebéd: saját sütésű lazac, párolt zöldség, saláta.



Ebéd után a már ebéd előtt előkészített hamburger húst és a nulla szénhidrátos zsömlét sütöttem meg.





Uzsonna1: paradicsom (piaci, nem spanyol), sonka.


Aztán -eredetileg napozást terveztünk- lementünk megnézni a Dunát, egy órát sétáltunk.


G. fagyizott is, most is jó illata volt, megszaglásztam :)


Jó magasan van a víz.



Itt egy egész szigetet vitt a víz :)


Megnéztem, holnap reggel hol szeretnék futni. Hát ott nem tudok fordulni, mert áll a víz.



Uzsonna2: 2 hamburger hús.

Vacsora: bogyós gyümölcs, laktózmentes joghurt.


Majd nyamvadt közérzet, lázmérés: hőemelkedés. Főztem egy nagy adag teát, elszürcsölöm, aztán lassan ágyikó. Holnapra szeretnék jól lenni.

A cup, a tablespoon, a teaspoon és a stick (amerikai mértékegységek)

Az amerikaiak szeretik leegyszerűsíteni a dolgokat, s ebből a hajlamból, illetve a konyhai mérlegek ellen tanúsított érthetetlen idegenkedésük miatt csészéket és kávéskanalakat használnak a receptjeikhez. Ezek többnyire működnek is az átlagos receptek szintjén.
Baj, akkor van, amikor itt Európában mi is megpróbálkozunk csészésíteni a dekát. Az amerikai „cup“ ugyanis szigorú mértékegység, akárcsak a tablespoon és a teaspoon. Ha mi is csészét használunk, mert azt írja a recept, akkor ahányan vagyunk, annyiféle csészét ragadunk fel, így történhetett meg, hogy például a barátnőm – aki amúgy sem otthonos a sütésben – mértéktelenül felháborodott, amikor nem sikerült a csészetortája. Mert neki alig 1 decis csészéje van, azt használta, fel is borítva ezzel az arányokat. Evőkanál, csapott evőkanál a magyar útmutatásokban is használatos – én is írok ilyeneket a recepjeimben –, de ezek csak ott működnek, ahol iránymennyiségről van szó, s nincs szükség igazi pontosságra.

S ezek után röviden odarendelünk számokat a cup és a spoon mellé, hogy ha valaki angol nyelvű receptből főz, magyarul is találjon hozzá útbaigazítást:
1 cup = 240 ml, azaz kb. 2,5 decis csészéket érdemes használni
1 tablespoon = 15 g
1 teaspoon = 5 g
1 oz = 280 ml, azaz kicsit kevesebb, mint 3 deci
1 quart = 940 ml, tehét kb. féldeci híján 1 liter
1 pint = 470 ml, csaknem fél liter
1/3 pint = 140 ml, kb. másfél deci
A „stick“ is gyakran előfordul az amerikai receptekben, általában a vajjal kapcsolatban, s ennek az az oka, hogy náluk gyakran ilyen kis hasábokba csomagolják a vajat. A recepteket meg a könnyebbség kedvéért ezekhez igazítják. Ez nagyjából 110 g szokott lenni, azaz kicsit több, mint 10 dkg.
Van egy német őrület is, amely általában – az amúgy egészen jól használható – Dr Oetker szakácskönyvekben tűnik fel: az 1/8 liter. Tiszta téboly, amikor ilyennel találkozom, mindig lázas fejszámolásba kezdek, s az eredmény egészen pontosan 1,25 liter. Magyarán 1,2 dl, tehát bő egy deci. Kész.
Valahol olvastam azt a megnyugtatást is, hogy tulajdonképpen nem számít, hogy mekkora csészét használunk, ha minden hozzávalót azzal mérünk ki, akkor az arányok nem borulnak fel.
Féligazság.
Ugyanis néha a receptekben a cup mellett egy-két hozzávalónál mégis szerepelnek grammok (pl. folyadékok cupban, szilárd hozzávalók grammban), s ilyenkor máris borítékolható a kudarc. De ha csak cup a mérce, akkor se mindegy mekkora, hiszen túl kis csészék esetében akkora lesz a sütemény, hogy a fél vendégsereg éhen marad, ráadásul az sütési idő sem mindegy." (forrás)

Bölcs

"Akár azt hiszed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad lesz."