Embertelen a tempó a munkahelyen. Gyereknek, felnőttnek egyaránt. Brutális a daráló. Kicsi és nagy szenved. Aki eddig nem égett ki, azzal most megtörténik. Aki bátor és eddig nem tette, most menekül. Aki marad, egyre többször nyúl pót szerekhez. És egyre gyorsabban megy tönkre. Eltűnik a mosoly, kevesebb a jó szó, a türelem, nincs idő az öngondoskodásra, a családra, a napi minimum 8-9 (sokszor 10-12) órás munkanapok után/miatt képtelenség eljutni bankba, irodába, ügyet intézni... Kegyetlen ezt látni és benne lenni.
A héten két nagy (és több kisebb) "döbbenet" ért, amit nagyon nehéz zsebre tennem. Még a kollégáimnak is, pedig nem rájuk hullt az "áldás". Emellett anyu miatt rengeteget sírtam (borzasztóan nézek is ki). Persze volt néhány cukiság is. Például németen.
Csütörtök éjjel hirtelen elhatározással foglaltam egy szobát az egyik kedvenc helyemen.
Pénteken hajnalban bedobáltam pár holmit a kis börcsimbe, betettem a csomagtartóba. Fél hétkor indulás Szajkra, 7-től ügyelet. 2. óra után át Babarcra, ott három tanóra (*2, mert ugye összevont), háromig felügyelet. Amikor 3 után bementem a tanáriba, leültem és úgy éreztem, menten elalszom. De várt még rám másfél óra vezetés. Habár tudom az utat, bekapcsoltam a navigációt, hogy "beszéljen", nehogy elaludjak.
Felmentem a szobába, ledőltem, hogy megnézzem a filmet, amit már csütörtökön akartam (csak nem volt hozzá energiám, pénteken sem), de elaludtam. Fél óra múlva ébredtem. Lementem vacsorázni (megdöbbentően kevés étel fért a gyomromba).
Aztán alvósba öltöztem, és azt hittem, azonnal elalszom, mint délután. Hát nem jött össze, ugyanúgy vergődtem-forgolódtam, mint máskor és hatkor felkeltem. Tusolás, reggeli.
A terv a szombati egész napos itt létre az volt, hogy nincs terv. Se terv, se időpont, se "kell", se ébresztő beállítás, majd minden alakul.
(Azért is szeretem ezt a helyet, mert a bárból, a reggeliből el- és felvehető a kávé, a gyümölcs. És órákig lehet menni reggelizni is, vacsorázni is.)
Reggeli után ültem egy órát a dzsakudziban, majd a kinti termál medencében, aztán napoztam a szoba teraszán.
Hoztam egy kis munkát, muszáj volt, nem mehetek (?) hétfőn úgy dolgozni, hogy még arról sincs fogalmam, mi az anyag. Azzal másfél óra alatt végeztem (de ez nem felkészülés...). Újra kis wellness, aztán félig bóbiskolva megnéztem a Mentőakciót, közben tusoltam, hajat mostam.
Vacsora.
