2013. december 7., szombat

Új fejezet / 2. szakasz / 41. nap

Tudom: adós vagyok pár napi bejegyzéssel...
 
Mai reggeli: 2 lenmagos toast kenyér, 1 tojás+3 fehérjéből rántotta, kávé.
 

Ebéd: nagy adag saláta, 3 főtt tojás.

Nem ezt terveztem, de ma akad egy órácskányi hirtelen kimenőm, így ezt rögtönöztem.

Uzsonna: -

Vacsora: saláta, főtt tojás, házi szalámi, tea.

 
Este: 3 marék mandula.
 
Tegnap elnyiszáltam a bal kezemet, így ma reggel nem volt edzés: nem tudtam fogni a súlyzót...
 
Ma reggel a földön landolt egy tojás, aztán elnyiszáltam a jobb (!!) mutatóujjamat...
 
Már tegnap éreztem, de mára kezd eldurvulni: kiütéses lett a bal alkarom és combom, és az arcom felpuffadt kicsit, és kezd kiütésesedni. A legrosszabb, hogy úgy érzem, a beleim önálló életet élve össze-vissza csavarodnak, őrült szelet gerjesztve. Semmi olyat nem ettem, amit eddig nem, talán a tojásból lehet kicsit elege a szervezetemnek? Lehet, hogy áttérek a fényevésre...

Kimenő ;-)

 
Ebben, az utolsó 2013-as etapban az a szuper, hogy E. aranyos. Méghozzá nagyon. Semmi de semmi piszkálódás, vita, nem volt 12 napja, egyszerűen telnek a napok, viszonylag gyorsan is. A kellemetlen az, hogy szinte egyszer sem volt délutáni pihenőm (hivatalosan 1-től 3-ig lenne, és vannak, akiknek a vasárnapja szabad...). Azért kellemetlen, mert gyakorlatilag 12 napja a házba vagyok bezárva E-tel, volt olyan nap, hogy egyáltalán nem voltunk kint, nekem nagyon hiányzik a mozgás is, a levegő is, nagyon fárasztó egész nap (12 napig, egyfolytában) egyetlen emberrel összezárva élni, minimum napi 13 órában.
 
S-vel megbeszéltük, hogy ezen a héten csürötökön kapok egy délelőttnyi kimenőt. (Legutóbb nyáron kaptam pár óra szabit...) Aztán lemondta, mert dolga akadt. De aztán szólt, hogy szombaton 9-től délig enyém a pálya. Örültem, mint majom a farkának. Erre tegnap este telefonált E. másik lánya, hogy jön. Így minden program lefújva, E. megy a lányával, én meg vigyázhatok itthon a kutyára. Schön.
 
Jött is ma E. lánya, de mivel S. felhívta, hogy a kavarásának az a következménye, hogy ugrott a szabad programom, a kutya maradhatott itt egyedül, én meg fél 12-től fél 1-ig szabad lehettem. Egy óra nagyon kevés, de nem sokat gondolkodtam: felöltöztem, és irány a város!
 
Újabb útvonal, a templom megint más nézőpontból. :-)




Hidegen fújt a szél, de szikrázóan sütött a nap, no meg rohantam is nem kicsit, nem fáztam egyáltalán.


 


 


 
Sikerült elcsípnem a s.oliver üzletet, még szülinapomra kaptam S-től egy ajándékutalványt, beváltottam. Meg a G-től még húsvétra kapott csíbós kártyát is.
 
Aztán jöhetett a karácsonyi vásár a központban.
 
 


 
 



 
Habár gyakorlatilag végigrobogtam a városon, isteni volt egy kicsit egyedül (= E. nélkül), a saját tempómban menni (sőt annál gyorsabban), friss, hideg levegőt beszívni, érezni a nap melegét :-) (És holnapután go home! :-)