Reggeli.
Séta után a híres krémes kapucsínóval.
Aztán zipline. Kb1 hete tudtam, hogy megyünk ide. Néztem róla videót. Azóta alig tudtam elaludni, már előre féltem. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy le merek menni a pályán.
Roppant idegesen vettem át a találkozási ponton a felszerelésemet.
Kisbuszokkal vittek fel minket a hegyre. Mindenkit felöltöztettek, mindenki megcsinálta a tanpályát. Angol nyelven ment a program, és örültem, hogy ahhoz képest, hogy sosem tanultam angolt, a 95%-át megértettem. Az idegesség viszont maradt. Ám amint rácsatoltak az első pályára és meglöktek, nem volt visszaút, száguldottam a folyó és az erdő felett a szemközti hegyre. És isteni volt!
A 3. pálya már idegesség nélküli élvezet volt.
.jpg)
A 7 pálya közti út túra volt. Egy-két helyen durva emelkedő. De gyönyörű.
Kár lett volna ezt kihagyni. Érdemes a ezdeti félelmet legyőzni, mert hatalmas, semmi máshoz nem fogható 2.5 órás élmény.
A kisbusz visszahozott Bledre.
Szálláson csomagolt szendvics-ebéd a tó partján.
Kávé kilátással.
Plentával a kis szigetre.
102 lépcső a templomig...
A kilátás bámulatos.
Háromnegyed órás séta-nézelődés után plenta vissza, majd vacsora. Ahol tegnap is. Csodajó hely, mennyei ételek.
Séta vissza a szállásra. Punyi. Irdatlanul elfáradtam, szörnyen meleg is volt, majd' 10 km-t mentünk, de minden szó szerint mesés volt ma is.
