Bled 2.

Reggeli. 

Séta után a híres krémes kapucsínóval. 

Aztán zipline. Kb1 hete tudtam, hogy megyünk ide. Néztem róla videót. Azóta alig tudtam elaludni, már előre féltem. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy le merek menni a pályán. 

Roppant idegesen vettem át a találkozási ponton a felszerelésemet. 

Kisbuszokkal vittek fel minket a hegyre. Mindenkit felöltöztettek, mindenki megcsinálta a tanpályát. Angol nyelven ment a program, és örültem, hogy ahhoz képest, hogy sosem tanultam angolt, a 95%-át megértettem. Az idegesség viszont maradt. Ám amint rácsatoltak az első pályára és meglöktek, nem volt visszaút, száguldottam a folyó és az erdő felett a szemközti hegyre. És isteni volt! 

A 3. pálya már idegesség nélküli élvezet volt. 

A 7 pálya közti út túra volt. Egy-két helyen durva emelkedő. De gyönyörű. 

Kár lett volna ezt kihagyni. Érdemes a ezdeti félelmet legyőzni, mert hatalmas, semmi máshoz nem fogható 2.5 órás élmény. 

A kisbusz visszahozott Bledre. 

Szálláson csomagolt szendvics-ebéd a tó partján. 

Kávé kilátással. 

Plentával a kis szigetre. 

102 lépcső a templomig... 

A kilátás bámulatos. 

Háromnegyed órás séta-nézelődés után plenta vissza, majd vacsora. Ahol tegnap is. Csodajó hely, mennyei ételek. 

Séta vissza a szállásra. Punyi. Irdatlanul elfáradtam, szörnyen meleg is volt, majd' 10 km-t mentünk, de minden szó szerint mesés volt ma is.