Kegyetlen "anyu-estém" volt tegnap. Ahogy anno anyu is "hullámvasúton ült" az utolsó két hónapjában, úgy most én is azon érzem magam. Csak az előjel ellentétes. Ő "lefelé" száguldott, egy másik világba, én pedig "felfelé" araszolok. Vannak könnyebben viselhető napok, és vannak kegyetlenek. De jobban megy az alvás, néha képes vagyok egészen sok dolgot elvégezni, máskor mindenre, még egyszerű megmozdulásokra is szó szerint képtelen vagyok.
Tegnap nagyon lent volt, ma egy normál nap. A munka után haza, dobozolás, mosogatógép kipakolás, vasalás (...).
A dobozolás a tegnapelőtti mintára:
Reggeli: tükörtojás, paprika, pur kenyér.
Tízórai kesu és alma lesz.
Ebéd: saláta, pesto, tonhal, tükörtojás, fűszeres bulgur.
Tegnap elfelejtettem, de ma vacsoráztam is (körözöttet pur kenyérrel, paprikával).
Kóla.
A hagyományos se jó, a cukormentes talán még rosszabb: az aszpartám méreg. A héten elkezdtem csökkenteni a kólafogyasztást. Ma délelőtt egy pohárral ittam, itthon is egyet. A kávéba hétfőn és kedden cukrot tettem édesítő helyett, keveset, nem jött be. Ma mézzel próbálom, az sem az igazi, de nem rossz.
Rengeteg (RENGETEG) dolgon kell változtatnom, az irány szerintem jó.
Azt hiszem, anyu, amíg élek, hiányozni fog, csak idővel megtanulok majd ezzel együtt élni.
