Rájöttem, hogy
- Mások érzelmei nem az én problémám.
- Mások döntései nem az én felelősségem.
- Nem tudok mindenkinek segíteni. És nem is kell.
- Segíteni úgy kell, ahogy a másiknak jó, nem úgy, ahogy én gondolom, hogy jó neki.
- Vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni.
- Vannak helyzetek, amikor a legnagyobb jó szándék ellenére sem tehetünk semmit.
- A szeretet csodákra képes.
- Nem kell, hogy mindig minden tökéletes legyen.
A fentieket még december 31-én írtam. Most itt vagyok anyunál. Virágot locsolok és összekészítem a konyhaasztalra, amit pénteken vinni kell a temetésre (anyu -urnában, vázák, pénz, mami papírjai -adom át unokanővéremnek, aki mami gondnokságát veszi át hivatalosan-, húgom és lánya szülinapi ajándékai -mindketten januáriak, sőt apu is az volt-). Virágok megrendelve, temetkezési vállalkozással megbeszélve, búcsúbeszéd megvan.
Nincs rá kifejezés, mennyire hiányzik anyu. 17 napja aludt el.
És jönnek a gyerekek:
- Hát, Timi néni, vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Mint például, hogy meghalt az anyukád.
- Hiányzik az anyukám.
- Anyukája miatt nem jön? Pénteken lesz a temetés?
- Jaj, Timi néni, nagyon rossz, hogy meghalt az anyukája?
- Timi néni, a maga anyukája meghalt, de én az enyémet soha nem adom oda senkinek!
Búcsúszöveg. Az egyik szünetben küldték ma és olvastam. Majdnem végig. Az utolsó vers 2. soránál kezdtem el visszatartani a könnyeimet és hagytam abba. És még itthon sem voltam képes elolvasni...
