Fél öt után ébredtem. Részletekben aludtam, ideges voltam. 5.30-ig még ihattam vizet, ki is használtam. Szakadó esőben irány Pécs.
Névre szóló ágyat kaptam egy kétágyas szobában, szobatárs nélkül. M. is maradhatott volna akár végig (de mennie kellett, mert délután dolgozik), minden ágy mellett állt egy fotel is (tévé, komód és zárható szekrény, 22 fokra állított klíma, szuper).
Rögtön szúrtak egy vénát és már csöpögött is az infúzió.
A kezelés érdekes volt és roppant fájdalmas. Fel kellett feküdni egy ágyra, a medence csontom fölé igazították a szerkezetet és jó szorosan rányomták a hasamra, ez így is maradt végig. Bal karomon vérnyomásmérő, jobb karomban infúzió. Az orvos a számítógépnél, egy fiatalember a gép kezelőszerveinél, egy altató orvos a jobb oldalamon. Kaptam bódítót a kanülbe és fájdalomcsillapítót. A vérnyomásom végig 140/70 körül alakult, a pulzusom 62-68. Onnan tudom, hogy ha balra kicsit hátra néztem, láttam a monitort. Kétszer meg kellett állni, olyan fájdalmaim voltak. Akkor kaptam még fájdalomcsillapítót és folytatták.
Hogy milyen ez a fájdalom? A gép kattogó hang kíséretében egy ponton "szúrkod". Mintha egy tűt szúrnának be másodpercenként a bőrtől az uréterig (nekem ott van a kövem). Egyes fokozaton is kellemetlen, de amikor felkapcsoltak kettes fázisra, az olyan volt, mintha a tűszúrással ténylegesen egy erős cérnát is belőttek volna, ami egy másodperc alatt az összes belső szervemet összefűzi, és így mindenem egyszerre görcsölve a következő másodpercben a gyomromon keresztül ki akarnák rántani. Mindez másodpercenként, erősödve.
Az oxigén szaturációm folyamatosan 90 alá esett, így kaptam oxigént is.
Majdnem kereken egy órán át tartott. Közben végig beszélgettünk, kérdeztem, mindenre készségesen válaszoltak. Kiderült, hogy az orvos emlékszik rám, ő vett fel az SBO után az Urológiai Klinikán és ő tette fel a stentet is. Most is mondta, hogy szép kis veseszakadásom volt.
Kerekesszékben visszatoltak a szobába, kaptam még egy adag infúziót. Én lefeküdtem és aludtam majdnem egy órát.
Aztán meg kellett innom két liter folyadékot, nem volt gond. Ahányszor mosdóba mentem, pohárba kellett ürítenem, egy nővér ellenőrizte, de ezzel is minden rendben volt.
Kb két óra megfigyelés után meg is kaptam a zárójelentést. Az orvos hozta, elmondta a kezelés utáni teendőket és mehettem. Felhívtam M. apukáját, hogy indulhat értem. Beültem a kórházzal szembeni kávézó teraszára, kellemes idő volt és onnan beláttam az egész utcát. Egy órán belül meg is jött a "taxim". Teljesen jól voltam, semmilyen fájdalmam nem volt, még a stentet sem éreztem. Jól hazaértünk, lefeküdtem. Amikor másodszor felkeltem mosdóba, akkor értettem meg, miért írták a zárójelentésben, hogy 2 napig napi 3x1 fájdalomcsillapító -és plusz egy új gyógyszer-: mintha egy vasrúddal oldalba vágtak volna. Holnap délig tilos vezetnek, pár napig semmi fizikai megterhelés, bő folyadék bevitel, vizelet felfogása esetlegesen távozó kő felfogására.
Fél óra múlva érkezik a húgom, aki most a nővérem lesz vasárnapig. 😊🙏
Augusztus 5-én kontroll, ha addig nem távozik a kő, akkor műtét javasolt.
