Telnek a mindennapok. Keményen. Sok-sok fölösleges dologgal. A civil életben és a munkahelyen is. Miért tanuljanak a gyerekek totál fölösleges dolgokat? Miért nem lehetnek gyerekek? Miért kell 45 percet ülniük napi x-szer? Miért kell azt enniük, amit fent előírtak? Miért gondolja a többség azt, hogy ez így rendben van? Miért asszisztálok még mindig ehhez? Miért nem áll másból az életünk, mint munkából, sokszor teljesíthetetlen követelményekkel? Miért kell magán orvosi szektorhoz fordulnunk, ha valami baj van, miközben fizetjük a tb-t? Miért bámulja mindenki a dobozt naphosszat? Miért hiszik azt nagyon sokan, hogy minden rendben van és rendben lesz? Miért álmodoznak rengetegen a "régi" élet visszatéréséről?
Ezer kérdést tudnék még feltenni. És aki nem tudja a fentiekre sem a választ, azt meghagyom a saját kis rózsaszín vattacukor álomfelhőjében. Erőst izibe' olvadóban van az a cukor...
