2021. május 23., vasárnap

Pünkösd vasárnap



"Nagy asztal". Ahogy nálunk mindig: egyszerűen. De együtt.

Egész nap görcsöltem. De igyekeztem tudatosítani magamban, milyen jó nekem a nagymamámmal, anyuval, húgommal és párjával, imádott gyerekeivel, M-val. Keresztszüleimhez egyszerűen nem volt ma energiám felmenni, remélem, legközelebb fájdalom nélkül leszek, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb minden.

Külön öröm a napban, hogy anyu egy éves kontrolljának eredményei szuperek. A laborja például kifogástalan, olyan, ahogy a nagy könyvben írva vagyon.

Amikor hazaértem, belenéztem az emailekbe. Tegnap éjjel küldtem be a "laptopos tanfolyam" modulfeladatát, záródolgozatát a "mentoromnak", ma küldte az észrevételeket. Szakmailag mindent jónak talált, jöttek a számteches instrukciók. Elsőre dobáltam a hátasokat, aztán eldöntöttem: a 3 napos hétvégéből az utolsó napot szeretném megtartani magamnak, a magánéletemre, munka nélkül. Akkor viszont neki kell állni és lépésről lépésre megcsinálni mindent (oldaltörés, TNR-re írás, PDF-be konvertálás, sablonba beillesztés...). És megcsináltam.

Ennek a "tanfolyam-folyamnak" ez volt a 2. része, és lesz majd még egy. Csak azt nem értem, ezt miért pont szorgalmi időszakra időzítik, tanév végére, amikor amúgy is a szokásosnál is jóval több a munka. Nem megyek bele, agyrém ez az egész. Ráadásul totál fölöslegesen rabolják az ember idejét...

No feltettem még az újabb adag terápiás húslevesemet, reggelre kész. Én meg már most totál kész vagyok. Megpróbálok gyógyszer nélkül elaludni.