Elég kemény éjszaka volt. Órákig győzködtem magam, hogy de igen, fáj annyira, hogy csengessek. Elviselhetetlen volt már a katéter, a bal vesém is fájt. Az éjszakás nővér átnézte és megigazította a katétert, kaptam fájdalomcsillapítót, beraktam a füldugót és nagyon sokára elaludtam.
Reggel fél 6-tól itt nagyüzem van. Két kis vizit, takarítás, reggeli, vérnyomás mérés, nekem antibiotikum (óriás fecskendő, brrr), vérvétel a kontroll laborhoz, ágyazós nővérkék, pihenni képtelenség.
Ebéd után tudtam egy-másfél órányit bóbicálni.
Délután jött M.
A reggeli viziten szó volt róla, hogy talán ma kikerülhet a katéter, de sajnos maradt. A hét közepi hazamenetelről is beszélt két doki...
A "drótomat" napról napra egyre jobban érzem. A roppant zavaró és a fájdalmas határán van ma.
Mai étek (megjegyzések nélkül):
