E. ma végre volt kivizsgáláson. Marad itthon, maradok vele, azaz hétfőn utazom haza. Tíz nap bizonytalanság után jó végre tudni. E. ma is majdnem sírt, hogy hétfőn már megyek haza. Elvicceltem a dolgot, hogy milyen jó lesz neki, mert karácsonykor lesz sok csoki meg sütemény. Nevetett, majd megint elszomorodott. Azt mondta, úgy érzi, jövőre már nem jövök...
Ma este E. olvasott a konyhában, így kivételesen láttam az orvosos sorozat mai részét. Végig is bőgtem, meghalt az egyik főszereplő. Közben rájöttem, hogy ez már egy új évad lehet, mert egy repülőgép balesettel kiírtak egy csomó főszereplőt a sorozatból, sok az új színész. No nem mintha fontos lenne.
Itt napok óta nem látni a napot, nagyon sűrű köd van egész nap. A vacsora előtt átmentem a boltba (7 perc), majd hozzátoldottam egy kis sétát (20 perc), mert lassan belebetegszem abba, hogy napokig a házban vagyok, semmi friss levegő, semmi élmény, még annyi sem, hogy érzem, mennyire nedves a levegő.
Amiket vakuval fotóztam, azok a képek "karcosak", látszik rajtuk, ahogy szitált a köd.
Itt is árulják már a fenyőfákat, szépségesek.
Nekem idén nincs adventi koszorúm, nem lesz karácsonyfám sem.
Majd látom anyuékét, a húgomékét.
Jó lesz ez így.
Itt sok helyen van karácsonyi díszítés a házakon. Sokan -szerintem- túlzásba viszik.
Másfelől pedig ízlés és pénztárca függvénye is.
De a fények mindenesetre szépek ködben, vakuval, anélkül is.
Ez nem a nap, hanem utcai világítás fénye. Felnéztem, és tetszett, ahogy átvilágít a fa ágain. Hát lefotóztam.
Étek: lásd tegnap.
(Plusz: délután két kis darab kolbász, marék dió.)
Edzés: mell-váll-bicepsz.
Szóval még négy nap...
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
