2022. január 30., vasárnap

Dobozolás 2 napra


Tegnap este szépen megterveztem 4 napra a menüt, összeírtam a -rövid- bevásárlólistát. Aztán ma reggel eldöntöttem: nem lesz energiám ennyi mindent főzni, hámozni, darabolni, szeletelni, ráadásul elég sok alapanyag van itthon, úgyhogy gyors változtatás után csak 2 napra főztem és (a répán kívül) itthoni dolgokból.

Reggeli: 1x sonkás rántotta, pirított gomba (valami zöldséget keresek még hozzá), 1x tükörtojás, pirított gomba (zöldség).

Ebéd: babfőzelék, kis kolbász.

Vacsora: cékla-répa saláta.

2022. január 29., szombat

Szombat

Tavaly ilyenkor már 4. hónapja görcsöltem szinte szünet nélkül. Már megjártam az endokrinológust és a Da Vinci Klinikát is, ahol igazolták a diagnózisomat: endometriózis. Túl voltam az MR-en, ami szintén igazolta a feltevésemet, és ekkor már az orvosi diagnózist is. Tavaly októberig is sok minden történt, de az alap felállás az volt, hogy rosszul vagyok, fáj, görcsöl, nem hat a gyógyszer. Aztán októberben a műtéttel egy csapásra elmúltak a fájdalmak. Hat hét lábadozás után jött a c.ovid, az év végére abból is felépültem. Jól még nem voltam, de hát a teljes gyógyulás 6 hónap. Idén januárban kezdtem el dolgozni. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a csomagolás, pakolás, most nem műanyag, hanem karton dobozokba dobozoltam. Ez a január iszonyatosan fárasztó volt: a -nem kevés- munka mellett szinte minden nap pakolni, emelni, hozni, vinni. Őszintén: nagyon elfáradtam. De holnap pont lesz a sztori végén: még ki kell takarítani az albérletet, a maradék takarítós cuccot elhozni és átadhatom a kulcsot. Szerintem a február rámegy a berendezkedésre, de azzal nem kell sietni.

És hát mit csinálok az új konyhában? Nem, nem pakolok, pedig bőven van mit, hanem tervezem a menüt a következő 4 napra. Letusolok, aztán megyek is vízszintbe, muszáj pihenni, holnap is hosszú nap lesz.

 

2022. január 28., péntek

Változás

"Megtanultam, hogy a vihar nem mindig csak mostoha idő, és egy tűz valami újnak a kezdetét jelentheti. Kiderült, hogy a szürkének sokkal több árnyalata létezik a világon, mint amennyiről valaha is tudtam. Megtudtam, hogy olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk. Végezetül megtanultam, hogy az élet valójában nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve." Cynthia Hand 

Mindenkitől elnézést kérek, aki írt -bármely platformon- és még nem reagáltam. Talán jövő héten már tudok rá szakítani időt. 

2022. január 27., csütörtök

Kegyetlen...

Tegnap beszélgettünk a kollegákkal az álmokról. Hogy mennyire különlegesek tudnak lenni és milyen élethűek.

Szokásos nap volt egyébként, napközi után jöttem haza. Itthon a megszokott januári program: pakolás. Irtó fáradtan mentem -viszonylag korán- aludni.

És egyszer csak éreztem: valami nem stimmel. Nem vagyok jól. Olyan kellemetlen. Sőt már fáj. A hasam... De hát fizikai képtelenség, hogy menstruáljak! Próbáltam elhessegetni a gondolatot és az érzést, de az egyre intenzívebb lett. Már görcsöltem. Nem hiszem el! Még négy hónapja sincs, hogy műtöttek! Istenem, ne, kérlek, könyörgök, neee!!!

Felültem, kinyitottam a szemem. 5 óra 10 volt. És egy kegyetlen álom...

2022. január 25., kedd

Olyanok vagyunk...


"Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember a csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat is."


Emile Zola

2022. január 23., vasárnap

Vasárnap

A "nem tudom, hol áll a fejem" találó kifejezés a hétre, de az eddigi januárra is. Sőt így lesz ez jövő héten is. De ez most egy "jó káosz", előremutató, és már látszik a vége.

A szokásos alapelvek alapján ettem. Nem mérem magam minden nap, és nem is olyan fontos, hogy hány kiló vagyok. Csak vagy híznom kellene, vagy fogynom-alakulnom, mert a ruhatáram most épp úgy áll, hogy fele nagy rám, a másik felébe meg nem férek bele. Na de alakul majd.


Az albérletben már nincs sok cucc. És ami van, az is össze-vissza, kábé minden mindenhol. Itt már nem lesz rend a dolgaim között, épp elég szortírozni a még itt lévő göncöt, hogy fel kell-e majd vinni, vagy a tárolóba, vagy anyuhoz megőrzésre, melyik szatyor a szemetes, mit kell még dobozolni, de van még cuccos, amit a húgomnak ígértem, az majd megy anyuhoz (oda hamarabb eljutnak a húgomék)... Nagy főzés már nem lesz.

A képen az egyik vacsorám. Nyitottam én a szekrényt, hogy tányérra teszem, de a tányérokat már elcsomagoltam. :D Sebaj, találtam papírtányért, a célnak megfelelt.


A suliban rengeteg volt a munka. Helyettesítettem is, így voltak tesi óráim, volt matek-német összevonás, tartottam technikát.



Mozgás is volt bőven a héten: séta, járás, lépcsőzés, emelés, hajolás, guggolás... Egyik este sem kellett altató. 

A munka és a költözős cuccolás mellett úgy konkrétan nem volt másra se idő, se energia. Még egy ilyen hét, aztán egy fokkal egyszerűbb lesz minden. 

(Rohan az idő. Egy hét és már február...)

 

2022. január 22., szombat

Mátrix (?)

Beleszülettem egy "valóságba". (Nem mellékesen egy hamis valóságban, a kommunizmusban nőttem fel.) Felnőttként kialakult az addigi valóság-tapasztalataimból a saját valóságom. Hoztam jó és rossz döntéseket, és kialakítottam magamnak egy újabb valóságot, amit megpróbáltam beleilleszteni a kinti valóságba. 

Két éve tavasszal aztán racionalizálódott egy ránk erőltetett újabb valóság. Már akkor tudtam, hogy ez reggelire megeszi az összes addigi valóságot. Az eszem csak egy nagyon kis szeletében élt egy nagyon halvány remény, hogy az emberiség felfogja, mi történik és lép. Azt is tudtam, hogy soha többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Két év elteltével már ez a halovány kis reményszikrácska is csak néha pislákol. Adja az ég, hogy ne úgy legyen, ahogy gondolom, hogy még megállítható legyen a szakadék felé tartó irdatlan sebességű száguldás. Én mindenesetre felkészülök. Sőt nem is most kezdtem. Hanem akkor, amikor eldöntöttem a legelején, amikor még a legtöbben "a számokkal" voltak elfoglalva és beléptek a rettegés-spirálba, hogy nem fogok félni. Második lépésként: hogy nem veszek részt a kísérlet orvosi részében. Sejtve-tudva azt, hogy ennek (is) lesznek következményei és hogy kemény menet lesz. (És ekkor még csak 2020. tavasza volt.)

Ma, 2022. tavaszához közeledve egyre jobban látszik, hogy a remény-szikra kialvóban. A tavaly augusztustól kezdődő agymenés-rendelet-özönben sejthető volt, hogy a dolog nem áll le az egészségügynél. Így is lett. Október végén több szektorra kiterjesztették, az oktatásra is. Akkor kezdődött -mert tudtam, hogy hamarosan nem lesz munkám- az itt az ideje a konkrét cselekvésnek című népi játék. L. felajánlotta (nagyon hálás vagyok érte), hogy nem kell albérleti díjat fizetnem, de fizu nélkül a rezsi megoldhatatlan, így aztán megyek.


December óta böngészem az állásajánlatokat is. Amíg még létezik a pénz, találnom kell egy elvégezhető munkát.

A Mátrix című fimet a mai napig nem néztem még meg egyébként, részleteket láttam, meséltek róla. Az éhezők viadalát viszont már többször. A teljes sorozatot. Aki nem látta, annak szívből tudom ajánlani. S ha megnézted, érteni fogod:

2022. január 21., péntek

Futva


Hú, nagyon zajlik az élet. A saját kis életemet elnavigálgatom (de pl. blogot írni sincs se időm, se energiám), a világban meg ugye a tévé és a miniszterek szerint minden rendben van...

Reggel 6, és a mai munkanap előtt már túl vagyok ezen s azon, tankolnom kell, hogy oda is érjek, és Maruzsának tudnám javasolni, hogy felvehetné azt a bizonyos álruhát és lealacsonyodhatna a pórnép közszolgái és közjószágai közé kicsit. Elég, ha hozzánk bekukkant, csak hogy lássa: KÖZE NINCS a valósághoz a bársonyszékes nézőpontnak...

Na megyek, dolog van.

A lényeg: van élet a Marson.

 

2022. január 17., hétfő

Mai cuki(k)

Beérek reggel a suliba.

- Jó reggelt, Timi néni! Ma nem ettem reggelire se dilibogyót, se bolondgombát!

.....

X mondja nekem: - Tudod, milyen vagy? Mint egy vékony hóember. Mert olyan nagy, kerek fejed van.

Y: - De nem is kerek a feje, hanem ovális!

X: - Igen, én is azt mondom, olyan kerek-ovális.

.....

X: - Az én fejemet bogarak meg hangyák irányítják. Néha dilis vagyok. Ne haragudj!

2022. január 15., szombat

Három hónappal a műtét után

Endometriózis. Nem szitokszó. Betegség. Nem halálos. Ha el tudod viselni a csillapíthatatlan, folyamatos fájdalmat, rosszulléteket, ájulásokat, agyrázkódást (...), ha a gyomrod bírja a brutális mennyiségű fájdalomcsillapítót és görcsoldót, ha egyáltalán eljutsz egy specialistához, aki felismeri, ha a tested megbirkózik a hormonkezeléssel és annak iszonyú mellékhatásaival (...), ha ki bírod várni a TB alapú műtétet, ami másfél-két év (ha addig még nem tolódik) vagy ha milliókat tudsz összeszedni a magán műtétre... Nem halálos, csak borítékolható a depresszió, a lelki ingoványba süllyedés még támogató család mellett is, a munkaképtelenség, a jövőkép totális elhomályosodása (...). A műtét után is bármikor kiújulhat. Hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy egy operációval megúszd és tünetmentes maradj utána.

Visszagondolva csak ingatom a fejem. Nehéz elhinnem, hogy évtizedekig szenvedtem havonta 2-4 napot átgörcsölve, begyógyszerezve. És azt végképp nem értem, hogy bírtam létezni egy teljes évig minden áldott nap (kivétel volt 1-2 ajándékba kapott 24 óra) fájdalomtól szenvedve-fetrengve, kimondhatatlan mennyiségű gyógyszert magamba tömve (2020. októbertől 2021. októberig), az utolsó fél évben hormonkezeléssel megspékelve, totális energiahiánnyal, memória- és koncentrációzavarral, testileg-lelkileg a végletekig meggyötörve, eljutva az önellátási képtelenségig is, folyamatosan segítségre szorulva.

Három hónapja, október 15-én másztam fel a műtőasztalra. Nem kaptam előtte nyugtató bogyót, semmit. de a vérnyomásom és a pulzusom is rendben volt és akkor már annyira fáradt-fájó-elgyötört voltam, hogy még izgulni, idegeskedni se volt energiám. 2021. október 15-én 16 óra 3 perckor indították az altatást. Attól a perctől fogva a mai napig semmiféle endós fájdalmat nem éreztem. És nagyon szeretném, ha ez így is maradna.

A műtét utáni 6. hétig minden orvosi utasítást betartottam. Még nem voltam jól, akkor jött a k.ovid. Nem segített a gyógyulásban. December utolsó hetében lettem jobban, és szó szerint napról napra egyre jobban. Fizikailag ugyan még a béka hátsója alatt. Januárban kezdtem dolgozni. Az első hét iszonyatosan megviselt, már az első nap után szörnyen fáradt voltam, péntekre teljesen kimerültem. A második (ez az a hét) hét már könnyebben ment.

A külső sebeim gyönyörűek (képen nyíllal jelöltem) és a két szélső egyáltalán nem fáj. A köldökvágás még gyakran érzékeny (nadrág, nyújtózkodás).


A méheltávolítás helye egyre jobban bírja a fizikai terhelést, vannak órák, amikor semmi kellemetlenséget nem érzek. Amire viszont hevesen reagál: a köhögés, az idegeskedés (!), ha tele van a húgyhólyagom, ha nem ürítettem még ki a beleimet. 

Három hónapja nincs olyan óra, hogy ne adnék hálát az endós fájdalmak megszűnéséért. Három hónapja nincs óra, hogy ne gondolnék mérhetetlen hálával arra, mennyire szerencsés vagyok, hogy majdnem 100 napja így élhetek. Három hónapja egyetlen egyszer, még csak egy fél pillanatig sem gondoltam arra, hogy a hysterectomia hiányérzetet okozna, egyáltalán nem élem meg veszteségként, csakis pozitív hozadéka van a méhtelenedésnek, az élet hatalmas ajándéka, hogy megműtöttek, ennek a napja, október 15. a második születésnapom.

És csakis hatalmas hálával tudok gondolni mindazokra, akik segítettek az addig tartó nehéz úton, és akik utána lehetővé tették, hogy otthon maradhassak, és mindent biztosítottak a háttérben a felépülésem kezdeti, kritikus szakaszában, és támogatnak azóta is, ha a szükség úgy hozza.

Óriási köszönet azoknak is, akik ugyan virtuálisan, de kísértek (és kísérnek azóta is) az utamon, segítettek, bátorítottak, vigasztaltak, erőt adtak, mint ti is, kedves Olvasók.

Köszönöm.





2022. január 14., péntek

Péntek

A héten az öt munkanapból négyen úgy jöttem haza, hogy ha valaki megkérdezte, na, milyen volt a suliban, akkor vagy csak nyögtem egyet, vagy annyit mondtam: ne is kérdezd.

Ma a négyből az a nap volt, amikor megtudtam egy gyerektől, hogy

- takonyszörnyek nem léteznek

- és hogy nem vagyok normális.

Mivel manapság a tudománynak nincs mai, hanem csakis érdekcsoport által előírt állása, a fenti két állítás egyikét sem tudom se megerősíteni, sem pedig cáfolni.


 

2022. január 13., csütörtök

Dobozolás 3 napra


Műtét-ár-visszafizetős, táppénzes költségvetésű menü 3 napra a bélflóra támogató étrend alapján.

R: 3x tükörtojás, gomba, spenót, koktélpara
E: 2x tükörtojás, saláta (1x anyunál fogok enni)
V: 3x tonhalfasírt, saláta
Snack: mogyoró, alma


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2022. január 12., szerda

Mai cuki(k)


Egy kislány órán elővesz valamit, zörög vele a padon. Úgy hallom, mintha üveggolyó lenne.
Én:- Tedd el, légy szíves, a golyót!
Ő:- Ez nem golyó! Nézd! -mutatja.
(Kicsit később, kezében a "gyémántjával".) Ő:- Timi néni, ez vagy te.


Egy másik kislány napközi után:
- Timi néni, te örökké fogsz élni!
(Nevetek. Ráteszi az ujját a homlokomra, lassan húzza, mintha olvasna.)
- Ide van írva: Ti-mi né-ni ö-rök-ké fog él-ni.

 

2022. január 11., kedd

Kutya elásva, verssorok egymásba...

Kép: hol van a kutya elásva?


Ahogy leírtam a kezdő első sort, jönnek egy "kín vers" sorai a fejemben:



Hol van a kutya elásva?

Engem vigyen fel a padlásra!

Meglepetés e költemény,

A pártos honfi vér.


Van-e ott folyó, s földje jó.

Ej, mi a kő, tyúkanyó?

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,

Ember lenni mindég, minden körülményben.


Oly tükör ő, kit mindég készen találsz,

szárnyat igéz a malacra,

annak térkép e táj,

mint a gyümölcs a fán.


😁 Na jó, azt hiszem, ennyi elég is belőlem mára. (Engem vigyen fel a padlásra!/No, ne félj - mondtam csenedesen./Élned egyedül így lehet. ... ... Oké, tényleg abbahagytam!)

2022. január 10., hétfő

Hétfő

Ritkán írok arról, aminek tényleg lenne értelme egy naplóban. Mert panasznak tűnne, mert nincs sok értelme, mert attól, hogy leírom -már amit lehet, meg amennyit elbír a nyomdafesték-, nem változik semmi. De. Talán nekem könnyebb (lenne).

Ma (is) intézményi önértékelést írtam. Sosem láttam még ilyet, intézményvezetői feladat, de mivel nálunk csak az anyaiskolában van ilyen, nekünk hármunknak kell ezt (is) megcsinálni. Csodás körmondatokban megfogalmazott kérdések, felét nem is értem. De kitalálom, másik minta alapján keresek segítséget. És természetesen mit írhatok? A valóságot? Francokat. Mint az átkosban: papíron legyen minden szép és jó, azzal, hogy mi a valóság, a kutya nem törődik.

Beszélgetek emberekkel. Sajnos nem megdöbbentő -mert ez a tapasztalatom-, hogy a tévénézőknek fogalmuk sincs a valóságról. Így arról sem, melyik pedagógus és hogyan dolgozhat. Természetes védettségem van a "vírus" ellen. December elején hívott a főnököm, hogy az üzemorvos erre adhat halasztást a (idézem az 599/2021-es rendeletből) "kötelezően igénybevehető" kísérleti szer témában. A védettségi kártyám május végéig szól, az üzemorvosi "engedély" márciusig. Ezt le is zongoráztam. Utána változtatták meg a rendeletet (amikor kiderült, hogy túl sok pedagógus nem kíván kísérleti nyúl lenni), hogy lehet "méltányossági kérelmet" benyújtani a bársonyszékesekhez. Nem írtam. És akkor sem írtam volna, ha nincs az üzemorvosi papírom. Mert ha senki nem írt volna, térdre lehetett volna kényszeríteni a rendeletet. De -mint több szektorban- a pedagógusok sem fogtak össze. (Bár szerintem mindenkinek, egységesen ki kellene mondania, hogy STOP!, no de nem álmodozom...) Azóta már kijött egy újabb rendelet, miszerint az ember a karantén lejárta utáni napon már oltható, ami elméletileg felülírja az üzemorvosi engedélyt, de sebaj. Ha valami változik, majd szólnak. És nem fogok sírni.

Szerettem tanítani. Talán ma is szeretnék, ha -tisztelet a kivételnek- nem a fegyelmezés lenne a fő tevékenységem órán, óra előtt, után, a szünetben. Ha jelzem haza, én vagyok a rossz, mert miért nem tudom megnevelni, ha rászólok, akkor mit képzelek, ne akarjam a gyereket nevelni. Nem egyszerű, hogy egy tökmag simán lefejel (!), mert ő mást AKAR, mint amire megkértem, hogy úgy beszél velem egy-kettő, mint más a kutyájával sem (a kérésre a "NEM, ba.zmeg" valahogy nekem nem válasz, és az sem tetszik, hogy a társukat néhányan simán buzizzák, sőt ma volt egy kedves "Te fasz" is... És ALSÓ tagozatról beszélek). Ha bármi következménye van egy esetnek (pl. amikor egy gyerek szó szerint leordítja egy tanító fejét, akkor rögtön jön az "elviszem másik iskolába". Mindennapos az esetmegbeszélés, folyamatos a kapcsolattartás a szülőkkel, szociális segítő is többször jön hozzánk, eredmény nem igazán van...

A másik: az elvárások "fentről". A mostani 2. osztálynak volt 1 év online óvodája (...), az elsősöknek 2. Mindez ebben a csodás, 2 éve tartó "pándémiás" társadalomban. Nem tudnak 1-2 percig egy dologra figyelni, nem megy a ceruzafogás, a kérés, a megköszönés, beszédkényszer van, mindenféle zavar, de nem is csodálom. Viszont a követelmény (a 2020-as NAT bevezetésével csak minimálisan változott) szinte ugyanaz, mint eddig volt. Ahelyett, hogy ott fent -ja, ha láttak volna valaha élő gyereket...- azt mondanák: kedves tanítók, megváltozott a világ, mit változtassunk? És lenne legalább 1 év szocializáció és alapkészségek fejlesztése, amivel képesek lehetnének ezek a minimanók arra, hogy nekiállhassanak a betűtanulásnak, az olvasásnak, írásnak, mateknak... De hát papíron minden rendben, van digi tábla meg tablet. Csakhogy igazából még az ezzel való munka sem köti le őket.

1-2. osztályban környezetismeret sincs már. Elméletileg (papíron) beleintegráltuk más tantárgyakba, gyakorlatilag meg... 

Még mindig vannak tesiből felmérések, pl. felülés, pedig ha megkérdezel egy gyógytornászt, sikítozni fog, mert az előírt felülés konkrétan károsító hatású...

A gyerekek 7 órát bent vannak a suliban (neonfényben, wifi-gőzben), ha van házi és ha meg is csinálják, még 1-2 órát otthon is tanulnak, többet dolgoznak mint sok felnőtt. 

Lehet, hogy a baj az én készülékemben van, amiért azt gondolom, mindez így nagyon nem jó. Bármi történik vagy rosszul sül el, mindig magamban keresem először a hibát: hogy lehetne másképp, jobban, egyszerűbben, gyerekközelibben, mit és hogyan tudnék változtatni. Talán túl öreg vagyok már és maradi. Nem tudom. De nekem ez az állami iskolarendszer nagyon nem fekszik. (Kb 2000 óta mondom ezt, és évről évre nehezebb.)

Vannak persze tünemény családok, tünemény gyerekek, olyanok, akik szeretnek suliba járni, mert érdeklődők, szeretnének többet/jobban tudni, akik szeretnek és tudnak társaikkal együtt létezni, akikkel élmény lehetne a dolog, ha nem állandóan a "gyengéket" kellene megvárni, őket felzárkóztatni. Az integráció papíron ragyogóan működik, a valóság ezzel szemben nem papíralapú...

Természetes védettséggel, Istentől kapott immunrendszerrel még jó vagyok márciusig, aztán ugyanezekkel a paraméterekkel utána már maga leszek a fertő... Remélem, sikerül munkát találnom. Dolgoztam már csapágy boltban, hordtam ki telefonkönyvet, voltam mosogató-konyhalány, szobalány, idősgondozó, dolgoztam kávézó(k)ban, nem félek a munkától. 

Itt szeretném megkérni minden kedves Olvasómat, hogy ha hall/lát/tud munkalehetőségről Mohácson vagy/és környékén, legyen kedves jelezni. Előre is hálásan köszönöm!

(Visszaolvastam, amit írtam. Na ezért sem jó ilyesmikről írnom, mert csak bele-belekapok egy-egy témába, de kifejteni már nincs se energiám, se tehetségem. Na jó, nem törlöm, ha már bepötyögtem. De most megyek, akad itthon dolog. :) )


2022. január 9., vasárnap

Esti zsibbasztó


 

Dobozolás 4 napra


Fogtam a január 2-i menüt, most is azt főztem. Csak tojást és salátát vettem hozzá. Nem panasz, hanem tény: amúgy sem szórom a pénzt, de most 2 hónapja táppénz csak a bevétel, ebből már elkezdtem a műtét árát is visszafizetni, a boltban az árak számomra már elszálltak, oda kell nagyon figyelnem, mit vásárolok meg. Így vannak kompromisszumok is. A kenyér a legolcsóbb sparos toast, ennek is ment fel 20-30 Ft-tal már az ára. A pur kenyér, amit még műtét előtt ettem, 400 Ft körül volt októberben (akciósan szoktam venni 375-ért), műtét után 575 lett, tegnap már 599... Szóval ma is itthoni alapanagokból főztem, de a készlet fogy rendesen...

Reggeli: bundáskenyér, zöldség

Ebéd: 2x csicseriborsó főzelék, tükörtojás, 2x babfőzelék, kolbász

Vacsora: tonhalsaláta

Ha snack kell, mogyoró lesz almával (ez is van itthon).



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2022. január 7., péntek

Pp, azaz péntek-purc

Majdnem 2.5 hónap kihagyás, egy műtét és az utána történő felépülés, és egy mindeközben közbejött vírusfertőzésen való elhúzódó, 3 antibiotikum-kúrás gyógyulás után hétfőn mentem először dolgozni. Már az első nap irtó hosszú volt, főleg, hogy még napköziztem is, kegyetlenül elfáradtam agyban is, fizikailag is. A kedd és a szerda egyre fárasztóbb volt. Igyekeztem fejben összerakni magam, nagyon nehéz volt. Csütörtökön "nyitós" voltam, reggel 6-ra mentem.


Ekkor már rendesen kimerült voltam és a műtét helye is érezte, hogy ez így sok.

A hőháztartásom teljesen megzakkant. Hétfőn, az első napon úgy rendesen hideg volt az épületben, és én nem fáztam. Csütörtök reggel se volt meleg, és nem fáztam. Itthon a 23 fokban képes vagyok vacogni...


Csütörtökön dobozoltam, de előtte is a csomagolt-dobozolt kajcik voltak porondon. 


A mai naphoz már nem tudom, honnan szereztem az energiát. Ma könyvtári nap volt (pontosabban élményközpontos), amíg vártam, hogy a csapat megérkezzen, sétáltam kicsit a Dunánál. -5 fok volt, itt sütött a nap, kellemesebb volt, mint a házak között az árnyékban.




Még átmentem M-hoz, bolt, haza, és azóta semmit, azaz s e m m i t  nem csináltam, a blogbejegyzés után megyek is aludni. Nem gondoltam, hogy ennyire kipurcant majd az első hét, de a munka is sok volt, hirtelen jóval többet kellett talpon is lennem, mint eddig, kimerültem rendesen. (Ez a mai lépésszám.)


Az nagyon jó érzés, hogy sok gyerkőc örült nekem. És hogy ma is úgy jöttem haza, hogy mentem kifelé a folyosón, a gyerekek épp jöttek be, jött F., elbúcsúzott, megölelt, aztán léptem egyet, a következő prüntyő is megölelt, jó hétvégét kívánt, egy-két lépés, új ölelés és "Tschüß, auf Wiedersehen!", így ment, amíg ki nem értem.

És itthon is azért haladgat, ami folyamatban van 1-2 hónapja. Ezért a dologért nagyon hálás vagyok. És habár (jesszus, szinte minden mondatot "és"-sel kezdek...) sokan bíznak benne, hogy vége lesz az "ol.tás-mizériának", én valahogy nem tudok reménykedni ebben, így a legrosszabb esetre felkészülve folyamatosan munkát keresek.

Holnap hétvége. Sok a dolog itthon, mégsem fogom beállítani az ébresztőt. Kihasználom, hogy van lehetőségem megtenni ezt.

2022. január 6., csütörtök

Dobozolás 3 napra


Fogtam egy tavalyi menüt és újrafőztem.

Reggeli: rántotta, savanyú káposzta
Tízórai: mandula
Uzsonna: mandula, alma
Vacsora: zöldséges penne

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha 

2022. január 3., hétfő

Hétfő


Október 11. óta ma dolgoztam először. (Ha nem estem volna át a k.ovidon, ez nem lett volna lehetséges.) Az egyik kisgyerek megkérdezte: Jó volt a pihenés? 😆 (Csak gondoltam: jó lett volna, ha az lett volna.)

Kapásból teljes napos műszak, azaz 7.10-től 3-ig.

Délután többen kérdezték, milyen volt az első nap. Mondtam, hogy megvolt, elfáradtam. Megettem a vacsit (a képen, tonhalsaláta), és azóta itt ülök és konkrétan nézek ki a fejemből. Így kb 1 óra elteltével már valami ólmos fáradtság telepedett rám. Ezek szerint kegyetlenül elfáradtam. 😆

2022. január 2., vasárnap

2022 első dobozolása 4 napra

Tegnap készítettem egy menütervet. Egy cetlire felírtam, mit fogok főzni-sütni-dobozolni. Ma reggel fogtam a jegyzetet: nosza. Na persze... Sok a dolog, ha a zöldségfasírthoz mindent megveszek -ahhoz ugye boltba is kell menni-, meghámozok, lereszelek (...), elmegy a fél délelőtt. Oké, semmi pánik, elő a receptes gyűjtemény ("Lopott percek", ez is Diától), nézzük. Öt perc alatt megvolt a másik ételsor: itthoni alapanyagokból, gyorsan elkészíthető. Egy óra alatt megvoltam a főzéssel és a dobozolással. És nincs sok mosogatni való sem: 1 serpenyő, 2 lábos, 1 tányér, némi evőeszköz, 1 falapát.

Reggeli: bundáskenyér, zöldség

Ebéd: 2x csicseriborsó főzelék, tükörtojás, 2x babfőzelék, kolbász

Vacsora: tonhalsaláta

Ha snack kell, mogyoró lesz almával (ez is van itthon).

Január 1., szombat

 


Nincs újévi fogadalmam. A futás-mozgás tekintetében sem. Azért megyek, amikor tudok (voltam ma is), jegyzem a megtett km-eket. Ez az év a sok új startvonalról fog szólni...

December 32.

Nem, nem elírás. Jó lett volna, ha van az évnek a végén még egy nap. Amikor Pécsre jártam, akkor 99%-ban orvoshoz mentünk tavaly. És nem a Cafe Frei-be és nem a Bellozzoba. Akkoriban beszéltük M-val, hogy na, ha megműtenek, ha már jól leszek, akkor bepótoljuk. December 30-án sikerült elruccani a freibe, ittam is egy Cannes-i fagylaltkávét, de a Bellozzo kimaradt. Ha lett volna még egy nap az évben, az is belefért volna. :)