Tegnap este szépen megterveztem 4 napra a menüt, összeírtam a -rövid- bevásárlólistát. Aztán ma reggel eldöntöttem: nem lesz energiám ennyi mindent főzni, hámozni, darabolni, szeletelni, ráadásul elég sok alapanyag van itthon, úgyhogy gyors változtatás után csak 2 napra főztem és (a répán kívül) itthoni dolgokból.
Reggeli: 1x sonkás rántotta, pirított gomba (valami zöldséget keresek még hozzá), 1x tükörtojás, pirított gomba (zöldség).
Ebéd: babfőzelék, kis kolbász.
Vacsora: cékla-répa saláta.
Ne haragudj, de ez nem normális dolog, hogy ennyire nincs energiád… Ez még mindig a műtét utóhatása? Biztos rendben vagy egészségileg? Nincs valami egyéb baj? Akár lelki eredetű?
VálaszTörlésBocsánat, de nekem néha úgy tűnik, hogy a lustaságod keveredik az önsajnálatoddal! Ha lenne gyereked/gyerekeid akkor sem főznél? Akkor is csak beesnél az ágyba esténként? Mindenki dolgozik, sokan napi 10-12 órát, a munka nem kifogás arra, hogy semmi egyébre ne legyen energiád!
Az egyedülállókkal kapcsolatban nekem mindig az az érzésem, hogy túl sok idejük energiájuk van magukkal foglalkozni. Elemezgetik önmagukat, az apró-cseprő kis szarságokat az életükben, miközben egy átlag embernek ettől sokkal komolyabb gondokkal kell szembenézni nap mint nap.
Én pedig azt gondolom , hogy a pedagógusi pálya kiválóan alkalmas arra hogy az ember lemerüljön és kiégjen (amúgy az egészsgügyisekre ugyanez vonatkozik, de ez most nem érdekes).
TörlésSzerintem ne mi ítéljük meg azt hogy kinek mi a komoly gond és kinek mi az "apró-cseprő szarság".
Én is egyedül élek. Tudom, sokan azt gondolják hogy így könnyebb, mert az embernek csak önmagáról kell gondoskodnia. Ez igaz. De az is igaz, hogy ha jönnek gázórát cserélni, villanyórát leolvasni, ha csomagom van, ha bármi szervezett munka van, itthon kell lennem mert nincs senki aki néha leváltana. Ha valami nagyobb bútort, vagy farönköt vagy bármit odébb kell tenni, ha le kell venni egy nagyobb ajtót, ha lemerül az akkumlátor az autómban, vagy átmegyek a szomszédba, vagy hívok valakit aki lesz szíves segíteni. Ugye nem kell mondanom hogy egy családi házban mi minden akad... És az is igaz, hogy ha beteg vagyok, akkor magamnak kell magamat ellátnom, mert csak egy elvált öcsém van 2 gyerekkel, nem ugráltathatom állandóan. És az is igaz, hogy az egyedül élés, és a befelé fordulás között van némi összefüggés. És az is igaz, hogy az egyedül élés és az esetleges mentális problémák között is van összefüggés. Én hipochonder vagyok bevallom, de megtanultam ezt is befogni a vitorlámba: minél többet tudok a betegségemről vagy a potenciális betegségeimről, annál jobbak az esélyei annak, együtt tudjak vele élni, vagy hogy hogy kivédjem, vagy késleltessem őket.
És ne felejtsük el hogy Timinek volt egy endo-covid kombo, ami azért nem gyerekjáték.
Nem szabad ilyen könnyen ítélkezni mert sohasem tudhatod hogy rád még mi minden vár.
Véleményem szerint normális. Egy endometriozis nem vicces és önmagában az ebből való felépülés is hónapokat vesz igénybe, de egy Covid-dal megspékelve meg pláne. Timinek mind a kettő jutott és akkor ott a postCovid is, amiből szintén hónapokig tart, hogy kilábaljon az ember lánya. És akkor nem beszéltünk a munkáról meg a költözésről. Szerintem igen, az ő esetében teljesen érthető, hogy nulla energiája van a nap végére. Mindenkinek más az ingerküszöbe, nem gondolnám, hogy önsajnál meg lusta.
VálaszTörlésPontosan így gondolom én is. Nekem egy éve volt a betegségem, az energiaszintem soha nem lesz már a régi, és nekem nem volt ennyire komoly problémám még közben, mint Timinek. Bár egyedülálló vagyok, és nyugger, de mégsem foglalkozom annyit önmagammal, mint azt sokan tévesen gondolnák. :D:D:D:D Van 3 unokám egy demens anyám és munka mellett dolgozok. Ja és van egy 6 hónapos kutyám is, aki pont eleget tesz azért, hogy ne unatkozzak :)
Törlés