2018. június 21., csütörtök

143. nap



Na ez vicces, mégse így gondolom. Tény, hogy "sok gond van velem". De tudom, érzem -már többször írtam-, hogy az "Őrangyalom" itt van, vigyáz rám. A nagy, a veszélyes dolgokban mindig közbelép, és a kisebbeket is segít átvészelni.


A lábam. Csak a szokásos. Szinte elviselhetetlen fájdalom a bokában, lábfejen. Egyik pillanatról a másikra, minden előzmény nélkül. Utoljára Hetzmannsdorfban dolgoztam, amikor előjött. Most "itt volt az ideje". Nem, nem hanyagolom tovább, amint tudom, megmutatom Dávidnak, remélem, tud vele kezdeni valamit.

És itt is bekapcsolódik a történetbe az őrangyal. Ma továbbképzés volt, de így vezetni... Ám M. elvitt. Sőt előtte hozott egy tapaszt, még a fájó vállamra, csak ugye azóta a bokám is elkezdte, hát arra került.

Továbbképzés. Fórum egy olyan elektronikus rendszerről, amit nem ismerek, nem használtam még. És részben az elektronikus naplóról (még ezt sem használtam). Igazgatóknak. Nem sok értelmét láttam elmenni, de ha már jelentkeztem (felsőbb utasításra), mentem. És ott futottam össze valakivel, akitől olyan hírt hallottam (pozitív), amire egyáltalán nem számítottam. Folyamatosan érzem, hogy habár nem egyenes vonalban, nem zökkenők nélkül, de jó irányban halad az "Univerzum" segítségével az utamon való terelgetés.

Mekis ebéd: 


R: vajas-paprikás kenyér, kávé
E: mekis: light kóla (issszonyat édes!), kávé
du: Frei kávé
V: csaló (chips, szendvics)