2024. október 3., csütörtök

Csütörtök

Érdekes napjaim vannak. Tegnap este borzasztó sokat sírtam anyu hiánya miatt. És roppant későn (konkrétan ma) mentem aludni. Ez úgy heti egyszer van így. Persze másnap (vagyis aznap) roppant kemény a nap. 

Sok jó dolog is történik, emellett persze sok rossz. Mivel főleg a munkahelyemen vagyok, leginkább arra értem. Amit régóta gyakorlok, kezd működni: nem szállok el a pozitív visszajelzésektől, emellett nem hagyom, hogy a szívemig hatoljanak a rosszak. Ami nehéz: a jelenben lenni. Bár tanórákon nem kalandozom el a múltba, akkor ott tudok lenni a mostban, csak napi (órai) szinten megkérdőjelezem, hogy van-e ott keresnivalóm, teljesen úgy érzem: nem tudok tanítani. Most aki nagyon nagy híve a rendszernek, ne olvasson tovább. Úgy érzem (miközben felnézek azokra a kevesekre, akik igazán értenek a tanításhoz), hogy ha már ebben a rendszerben kell a gyerekekkel lenni, akkor nem "tanítani" kell őket, hanem velük lenni, mellettük, és a lehetőségei(n)khez mérten fejleszteni őket.

Nem tudok tovább írni, késő van, holnap megint reggel 7-től ügyelek, azaz korán kell kelni, de a mai elsős cuki ajit itt hagyom: