Drága anyukám!
Ma bezárult a kör. Délelőtt utoljára mentem fel a lakásodba. Csak pár dolog maradt ott.
A hőmérő, amit Hőgyészről hoztál el a bejárati ajtó mellől.
Szintén onnan került ide ez is.
És az angyal.
Nem volt bennem semmi érzelgősség. Inkább egyfajta, a felismerésből adódó döbbenet, amiért már nem KELL felmenni, és amiatt, hogy már nem is LEHET. Ma délután ugyanis aláírtuk az adásvételi szerződést és megtörtént a kulcsátadás.
Ügyes vagy, hiszen a húgomnak is jönnie kellett, összehoztál minket megint.
És köszönöm, hogy ha ily módon is, de megismerhettem V-t, az ingatlanost. Mintha mindig is ismertem volna.
Nagyon aranyos fiatal pár fog ott lakni, tudom, hogy neked is szimpatikusak, látlak, ahogy mosolyogsz, örülsz nekik, és legszívesebben megölelgetnéd őket. Kívánom, hogy jusson nekik abból a mérhetetlen szeretetből, ami benned megvolt.
Itthon aztán mécsest gyújtottam neked. És egy füstölőt minden élő és már a túloldalon lévő szerettemért, rokonomért és ismerősömért.
