2016. április 14., csütörtök

Csütörtök: kavics a számban, bowden, akaratlanul is gyűlő km-ek...


Csodaszép reggel. Mára volt időpontom az autószerelőnél, levittem Z-hoz Miss Mitsut. Számomra ámulatba ejtő, mennyi a zöld Mohácson. Rengeteg fa, park, füves rész, virágok... Csodaszép.

     



Mivel tegnap 10 km fölött futottam, mára pihenőnapot terveztem, aktívat, kis laza sétával. Szuper idő volt: felhős, hűvös, kicsit szeles. El is indultam, amikor egyszer csak furcsát éreztem: mintha egy kavics lenne a számban. Kavics?! Kivettem, tényleg úgy nézett ki, mint a kavics, csakhogy egy darab fogam volt. Szerencsére nem fájt, így a nyelvemmel kitapogattam, melyik lehet az, amelyikből letört, meg is találtam. Oké, holnap akkor mindenképpen fogorvos. Viszont én rendelési idő előtt szeretek már ott lenni, hogy én legyek az első. Így viszont ugrik a reggelre tervezett Kölkedre futás. Sőt előfordulhat, hogy holnap esni fog, esetleg megfájdulhat a törött fog... Rendben, akkor most megcsinálom a kölkedi túrát. Hálás voltam, amiért nem fájt a fogam, azért is, mert nem volt kánikula és tűző nap (szinte minden futáskor leég az arcom és a mellkasom) és mert volt rá időm ma délután, hogy hosszabb programra váltsak.

Nem készültem a futásra, a futócipő ugyan rajtam volt, de túranadrág, ami azért nem egészen olyan, mint a futónaci... Nem analizálunk, futunk. Hálás voltam az időjárásért és a hátszélért. A körforgalom után kint van egy szarvas-veszély tábla, na ott kicsit berezeltem, de -mint Cheryl Strayed a PTÖ-n- mondogattam magamnak, hogy nem félek. És abba is belegondoltam, hogy Mohács környéke tele van erdősávokkal, erdőkkel, úgyhogy gyakorlatilag bármikor összefuthatok egy szarvassal, ők ugyanúgy otthon vannak itt, mint én.


A képen a háttérben Mohács a kölkedi útról. Ezt még odafelé fotóztam. És itt már sétáltam tempósan és nagyon fáradt voltam. De vagy elrepült a fejem fölött egy gólya, vagy a széltől hullámzott puhán a búza, vagy jött autó és lementem a beton melletti kövekre, elterelték a figyelmemet a fáradtságról. Azt hittem, sosem érek be a faluba. De odaértem. Ekkor már nagyon erősen fújt a szél, egyre hűvösebb lett, az égen gyorsan gyülekeztek a felhők. Felvettem és becipzároztam nyakig a felsőmet és a lehető legtempósabb gyaloglással indultam vissza. 

Ez egy kellemetlen útvonal olyan szempontból, hogy nincs árnyék és bizony odafelé még sütögetett a nap és megint megpirult az arcom, és azért is, mert nincs "pisilős hely". Jobban mondva egy, egészen Kölked határában, egy kis erdősáv. Azt ki is használtam.

Sajogva értem haza. A zokni nem azok közül volt, amikben futni szoktam, szépen kidörzsölte a talpamat. A lábam minden egyes porcikája fájt a csípőmtől a talpam bőréig. Éhes és szomjas voltam és örültem, hogy ma már a lakáson kívül nem kell mennem. 

A hazaérés után tíz perccel telefon. Z.: kész az autó, mehetek érte. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. A műhely majd' 3 km-re van. És még bringával se tudok menni, mert hogy mindkét kerék lapos. Úgyhogy egy másodperces gondolkodás után mondtam Z-nak: megyek. Annyira fájt mindenem, hogy kín volt minden egyes lépés. Levágtam a legkisebb kanyarokat is, hogy a lehető legkevesebbet kelljen használnom a lábaimat. Z. jött is, hogy adja az autót, amikor -szintén- Z., az apja mondta, hogy van egy kis gixer. Amikor hozta haza a kocsimat a műszakiról, elszakadt az egyik váltó bowden, így két, azaz kettő sebessége van az autómnak. De holnap megcsinálják. Nemhogy nem akadtam ki, de nagyon örültem. Hálás voltam, hogy nem nálam történt, mondjuk úton valahova jó messze, a semmi kellős közepén. És hálás voltam, hogy Z. felajánlotta, hogy hazahoz, egy munkatársa el is fuvarozott a házig. Csak pár lépést kellett sajogva baktatnom.



Uh, tudnék még sok mindent írni, miken gondolkodom, miközben gyakorlom a nem-gondolkodást (...), de inkább megyek (jobb lenne most kézállásban), megáztatom a lábaimat és amennyire tudom, átmasszírozom, megérdemli mindkettő a kiemelt kényeztetést.

R: 2 vajas-paprikás-sós kenyér, keto kávé
E: minestrone, 1 szendvics, keto kávé
V: ld. reggeli, plusz eg tál saláta
Mozgás: 18.7 km


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs



"Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe.
Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére banánt.
Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába.
Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán,
leöntötték a többieket hideg vízzel.
Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán,
azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hidegzuhany az égből.
Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán.
Banán ide, banán oda…


Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra.
Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hidegzuhanyt.
Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.

Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez történt.
Elindult a létrán és rögtön kapott is érte...
Ami furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta, a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába.
A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.
Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára.
Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért.
Mégsem másznak fel érte.
Miért?
Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák:
Nem tudom.
Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok.
Mert ez mindig így volt és ezt így kell csinálni.

Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is.
Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?
Ki mondta azt hogy ez így jó?
Ki döntötte el?
Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül…
Jobb, szebb? Nem tudjuk.
Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért.
Csak ülünk lenn a létra alatt és valódi ok nélkül megtámadunk bárkit, aki meg merészeli kérdőjelezni a "törvényt"...

És még mindig ülünk a létra alatt...
Csak ülünk egy létra alatt." forrás

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Bölcs


Facebook oldal: Boszorkánykonyha