Csütörtök: kavics a számban, bowden, akaratlanul is gyűlő km-ek...

Csodaszép reggel. Mára volt időpontom az autószerelőnél, levittem Z-hoz Miss Mitsut. Számomra ámulatba ejtő, mennyi a zöld Mohácson. Rengeteg fa, park, füves rész, virágok... Csodaszép.

     

Mivel tegnap 10 km fölött futottam, mára pihenőnapot terveztem, aktívat, kis laza sétával. Szuper idő volt: felhős, hűvös, kicsit szeles. El is indultam, amikor egyszer csak furcsát éreztem: mintha egy kavics lenne a számban. Kavics?! Kivettem, tényleg úgy nézett ki, mint a kavics, csakhogy egy darab fogam volt. Szerencsére nem fájt, így a nyelvemmel kitapogattam, melyik lehet az, amelyikből letört, meg is találtam. Oké, holnap akkor mindenképpen fogorvos. Viszont én rendelési idő előtt szeretek már ott lenni, hogy én legyek az első. Így viszont ugrik a reggelre tervezett Kölkedre futás. Sőt előfordulhat, hogy holnap esni fog, esetleg megfájdulhat a törött fog... Rendben, akkor most megcsinálom a kölkedi túrát. Hálás voltam, amiért nem fájt a fogam, azért is, mert nem volt kánikula és tűző nap (szinte minden futáskor leég az arcom és a mellkasom) és mert volt rá időm ma délután, hogy hosszabb programra váltsak.

Nem készültem a futásra, a futócipő ugyan rajtam volt, de túranadrág, ami azért nem egészen olyan, mint a futónaci... Nem analizálunk, futunk. Hálás voltam az időjárásért és a hátszélért. A körforgalom után kint van egy szarvas-veszély tábla, na ott kicsit berezeltem, de -mint Cheryl Strayed a PTÖ-n- mondogattam magamnak, hogy nem félek. És abba is belegondoltam, hogy Mohács környéke tele van erdősávokkal, erdőkkel, úgyhogy gyakorlatilag bármikor összefuthatok egy szarvassal, ők ugyanúgy otthon vannak itt, mint én.

A képen a háttérben Mohács a kölkedi útról. Ezt még odafelé fotóztam. És itt már sétáltam tempósan és nagyon fáradt voltam. De vagy elrepült a fejem fölött egy gólya, vagy a széltől hullámzott puhán a búza, vagy jött autó és lementem a beton melletti kövekre, elterelték a figyelmemet a fáradtságról. Azt hittem, sosem érek be a faluba. De odaértem. Ekkor már nagyon erősen fújt a szél, egyre hűvösebb lett, az égen gyorsan gyülekeztek a felhők. Felvettem és becipzároztam nyakig a felsőmet és a lehető legtempósabb gyaloglással indultam vissza. 

Ez egy kellemetlen útvonal olyan szempontból, hogy nincs árnyék és bizony odafelé még sütögetett a nap és megint megpirult az arcom, és azért is, mert nincs "pisilős hely". Jobban mondva egy, egészen Kölked határában, egy kis erdősáv. Azt ki is használtam.

Sajogva értem haza. A zokni nem azok közül volt, amikben futni szoktam, szépen kidörzsölte a talpamat. A lábam minden egyes porcikája fájt a csípőmtől a talpam bőréig. Éhes és szomjas voltam és örültem, hogy ma már a lakáson kívül nem kell mennem. 

A hazaérés után tíz perccel telefon. Z.: kész az autó, mehetek érte. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. A műhely majd' 3 km-re van. És még bringával se tudok menni, mert hogy mindkét kerék lapos. Úgyhogy egy másodperces gondolkodás után mondtam Z-nak: megyek. Annyira fájt mindenem, hogy kín volt minden egyes lépés. Levágtam a legkisebb kanyarokat is, hogy a lehető legkevesebbet kelljen használnom a lábaimat. Z. jött is, hogy adja az autót, amikor -szintén- Z., az apja mondta, hogy van egy kis gixer. Amikor hozta haza a kocsimat a műszakiról, elszakadt az egyik váltó bowden, így két, azaz kettő sebessége van az autómnak. De holnap megcsinálják. Nemhogy nem akadtam ki, de nagyon örültem. Hálás voltam, hogy nem nálam történt, mondjuk úton valahova jó messze, a semmi kellős közepén. És hálás voltam, hogy Z. felajánlotta, hogy hazahoz, egy munkatársa el is fuvarozott a házig. Csak pár lépést kellett sajogva baktatnom.

Uh, tudnék még sok mindent írni, miken gondolkodom, miközben gyakorlom a nem-gondolkodást (...), de inkább megyek (jobb lenne most kézállásban), megáztatom a lábaimat és amennyire tudom, átmasszírozom, megérdemli mindkettő a kiemelt kényeztetést.

R: 2 vajas-paprikás-sós kenyér, keto kávé
E: minestrone, 1 szendvics, keto kávé
V: ld. reggeli, plusz eg tál saláta
Mozgás: 18.7 km

Facebook oldal: Boszorkánykonyha