Beleszülettem egy "valóságba". (Nem mellékesen egy hamis valóságban, a kommunizmusban nőttem fel.) Felnőttként kialakult az addigi valóság-tapasztalataimból a saját valóságom. Hoztam jó és rossz döntéseket, és kialakítottam magamnak egy újabb valóságot, amit megpróbáltam beleilleszteni a kinti valóságba.
Két éve tavasszal aztán racionalizálódott egy ránk erőltetett újabb valóság. Már akkor tudtam, hogy ez reggelire megeszi az összes addigi valóságot. Az eszem csak egy nagyon kis szeletében élt egy nagyon halvány remény, hogy az emberiség felfogja, mi történik és lép. Azt is tudtam, hogy soha többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Két év elteltével már ez a halovány kis reményszikrácska is csak néha pislákol. Adja az ég, hogy ne úgy legyen, ahogy gondolom, hogy még megállítható legyen a szakadék felé tartó irdatlan sebességű száguldás. Én mindenesetre felkészülök. Sőt nem is most kezdtem. Hanem akkor, amikor eldöntöttem a legelején, amikor még a legtöbben "a számokkal" voltak elfoglalva és beléptek a rettegés-spirálba, hogy nem fogok félni. Második lépésként: hogy nem veszek részt a kísérlet orvosi részében. Sejtve-tudva azt, hogy ennek (is) lesznek következményei és hogy kemény menet lesz. (És ekkor még csak 2020. tavasza volt.)
Ma, 2022. tavaszához közeledve egyre jobban látszik, hogy a remény-szikra kialvóban. A tavaly augusztustól kezdődő agymenés-rendelet-özönben sejthető volt, hogy a dolog nem áll le az egészségügynél. Így is lett. Október végén több szektorra kiterjesztették, az oktatásra is. Akkor kezdődött -mert tudtam, hogy hamarosan nem lesz munkám- az itt az ideje a konkrét cselekvésnek című népi játék. L. felajánlotta (nagyon hálás vagyok érte), hogy nem kell albérleti díjat fizetnem, de fizu nélkül a rezsi megoldhatatlan, így aztán megyek.
B terv mindig kell. Nekem is kell. Pedig én nem a közszférában dolgozom, egyrészt vállalkozó, másrészt alkalmazott vagyok a magánszférában. És akkor is kell B terv, ha én örömmel vettem részt a "kísérlet" orvosi részében és 3 oltásom van. És nem csak ebben vettem részt, hanem a betegségemre kifejelsztendő új gyógyszerek klinikai kísérletében is részt vetem, 15 év alatt 3 alkalommal, 3 különböző gyógyszerrel. A mai napig ugyanúgy - vagy jobban - élem az éltem, mint a gyógyszerkísérletek vagy az oltások előtt. Semmi kétség: ebben az egészben valahol van egy HIBA mert ha nem így lenne, akkor nem halnának meg sorban a 2X oltott emberek c.ovidban (több ilyenről is van tudomásom). Én beálltam az egyik oldalra, és továbbra is a tudományban tudok hinni. Ha kell beadatom a negyedik, vagy akárhanyadik oltást. És meglehet, hogy én leszek a történet vesztese. De ez nem baj, hiszen az egész történelem azzal van tele hogy vannak akik túlélnek és vannak akik nem. Én nem fogom bánni ha a vesztesekhez tartozom, hiszen eleve hátránnyal indultam, kész csoda hogy tudok még dolgozni. 53 éves leszek, veszítenivalóm nem nagyon van. A hitem a tudományban van, nem valamiféle sohasem látott "Jóistenben". Ami,különös: én minden évben át szoktam esni egy komoly megfázáson, ami jelentős és veszélyes légúti tünetekkel járt. 2018 december óta viszont enyhe náthán kívül SEMMI bajom nem volt.Mindegy. Veszítenivalóm nem sok van. ha túlélem, hát túlélem, és csinálom tovább,amit szeretek. Ha elkap valami (bármi) és veszítek, akkor ennyi volt. Ha csak 1 embernek is segítettek a "kísérletek" amiket elvégeztek rajtam, már nem éltem hiába.
VálaszTörlésIgazán örülök, hogy náthán kívül nem kaptál el mást. Az pedig tiszteletre méltó, hogy 3 gyógyszerkísérletben is részt vettél. Nekem ezzel (és a manapság történő vaxinázással) sincs semmi gondom, szűk rokoni körömben is van, aki szúratott, és van, aki rákkutatási kísérletben vesz részt. DE az önként vállalt. Amelyik rákbeteg társa nem vállalta ezt a kísérleti kezelést, őt nem tiltották el a munkájától, nem vonják meg a bevételét, nem kell maga után a nulla bevételből még a TB-járulék nevezetű adót is fizetnie, nem fenyegetik azzal, hogy nem kap orvosi ellátást, nem üldözik és nem diszkriminálják. Nekem a dolog (idézem a rendeletből) "kötelezően igénybevehető" részével van gondom ebben az esetben.
TörlésÉrtem, de én az oltásokat is önként vettem fel. Értem a problémádat, ez számomra is dilemma hogy vajon helyes-e kötelezővé tenni az oltást vagy nem. Nem vagyok elég okos ahhoz hogy ebben állást merjek foglalni.
TörlésÉrtem, hogy érted :D Részemről rendben, ha valaki önként oltat, mert úgy látja helyesnek.
TörlésUgyanúgy mint Névtelen. Oltattam, mert tavaly márciusban beteg voltam, 3 hétig küzdöttem ezzel a xarral, majdnem ráment a főnököm, akit tudtomon kívül én fertőztem meg. Ha meghalt volna ( nem sokon múlott) soha nem bocsájtom meg magamnak. A lányom kolléganője 1 évvel volt fiatalabb nálam, 1 hónap alatt elvitte. Én 66 leszek idén, krónikus betegségeim vannak, tehát oltatok, önként. Azzal viszont nem értek egyet, hogy rákényszerítik olyanokra, akik nem akarják, ezzel nagyon nem tudok azonosulni. Maradjon önkéntes, de azzal sem értek egyet, hogy az oltatlanok ezért lebirkázzanak engem, aki oltatott.
TörlésÍgy van. Az egymás "fikázása" sem ebben az esetben, sem más miatt nem ildomos szerintem.
TörlésÉs merre mész Timi? Hazaköltözöl vagy Mohácson maradsz vagy újból valamerre kifele tekintesz? Szíved csücske Mohács, borzasztó nehéz lehet bármilyen irány is.
VálaszTörlésMaradok a szívem csücskében :)
Törlés