Már tervezem a következő évet. Már amit előre elgondolni lehet. Enni biztosan fogok és mozogni is.
Mindig is ettem. Régen gyakorlatilag mindent, válogatás nélkül, és leginkább folyamatosan.
Mindig is mozogtam. Leginkább a karjaimat vette igénybe. A legfőbb mozgás ugyanis a tévé távirányítójának a babrálása volt. Hihetetlen sebességgel voltam képes csatornát váltani.
Meg is látszott rajtam: csak dagadtam, csak dagadtam.
Amióta úgy eszem, ahogy a szervezetem kívánja és amióta rendszeresen mozgok, jobban is nézek ki és jobban is érzem magam. És sikerült elérnem arra a szintre, amikor már nem azért eszem így, hogy jobban nézzek ki, amikor már nem azért csinálom meg az edzést, hogy segítsen fogyni, hanem egyszerűen így esik jól.
Régebben csak ezen járt az agyam: hogyan lehetnék vékonyabb, hogyan kellene ennem, hogy ne hízzak.
Már nem pattanok naponta a mérlegre. Már nem centizem magam nyakra-főre, fölösleges.
Tervezni most munkát, szabadságot, anyagiakat nem tudok, hiszen itt kint minden bizonytalan. Mivel ettől függ a mozgás is, megtehetném:
De szeretek mozogni, egyszerűen jólesik, ha átmozgatom a testemet, és nem adtam fel, hogy tónusosabbak legyenek a körvonalaim. Viszont elsődleges az egészség. Hogy jól törődjek ezzel a testtel, amit erre a kis földi létre kaptam. Így januárra egy "recovery month" a terv. Némi súlyzós és aerob edzés sok-sok nyújtással. Nyújtás mindig, amúgy meg ahogy és amennyi jólesik. Agyontervezés és edzés-stressz nélkül. Hogy megköszönjem a testemnek azt a rengeteg segítséget, energiát, kitartást, küzdelmet, amiben az elmúlt három-négy évben segítségemre volt. Abban, hogy a testemet már nem akarom "hazavinni", hanem ebben a testben már otthon vagyok.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése