Most pénteken a rövid napom volt- egy dupla napközivel megtoldva. Legalább órák után tudtam egy kicsit pakolni a napköziig (és nem mellékesen nyugodtan ebédelni a dobozaimból). A képen a zöld csomagolású doboz a "mindenem" itt az elsős németen, abba paszírozom be a kis kellékeimet, feladatlapokat, színest, nyomdát, matricát, Taddy-t, táblai gyurmaragasztót, csipeszt, ragasztót (...). És mivel ide )is) úgy esek be órára kabátban, szatyrokkal és úgy is távozom, havonta egyszer összerendezem a dobozt, amibe mindent csak beledobálok-nyomkodok, ha vége az órának.
A napis teremben láttam, hogy a kollégám használja órán a feladatlapot, amit tőlem kapott. (Én nagyon szívesen megosztom az anyagaimat, a tudásomat, és ugyanilyen szívesen tanulok is.)
A napközi vége az udvaron telt. Ilyenkor az összes napis gyerek és felnőtt kint van, nagyon szeretem, mert van lehetőség beszélgetni a kicsikkel is, a nagyokkal is. És ahogy jönnek a szülők értük, velük is. Jó volt látni, ahogy az elsősök napközise bánt a gyerekekkel: totál nyugodtan, kedvesen, a saját szabályaikat gyakoroltatva. Az egyik kis elsős (az ő haja is olyan színű, mint az enyém, és ugyanolyan kuszán hullámos is) készített nekem frizurát. Így is maradtam a nap végéig.
Hosszú hét volt folyamatos gyomorfájással (ami nem is csoda, csak egyetlen eset: pénteken egy 3.-os leordította a fejemet...), kisebb hasmenésekkel, fejfájással és sok beszélgetéssel önmagammal. Elég sokat vezetek egy nap, ilyenkor beszélem meg magammal a mit és hogyant. A héten ez egészen jól sikerült, a szerda és a csütörtök különösebb nehézség nélkül telt. Szóval nagyon hosszú és fárasztó munkahét után hazafelé bolt, majd beültem egy kapucsínóra, egy sorsjegyen pedig nyertem 800 Ft-ot.
Elkezdtem a teraszt tavasziasítani, 3 balkonláda kész. A fotón a jobb alsó sarokban a növényke tavalyi ültetés. A nyár nagyon meggyepálta, szinte az egész barna lett. Ősszel kiszedtem belőle a totál halott részeket, a többit -gondoltam- majd tavasszal kiveszem. Nem is tudtam, hogy évelő, és már hozza is a sötét bordó bimbókat!
Szombaton voltam a barkáért és sokat pihentem.
Ma, vasárnap reggeltől délig pörögtem. Takarítás, de most olyan helyeken, ahova nem jut el az ember minden héten: hűtő alatt, ágyneműtartó alatt, asztal mögött (...), és lekezdtem a tusoló üvegfalát. Negyed 11-kor lóhalálában nekiálltam az ebédnek. Levest főztem tegnap, ma pedig muszáj volt elkészíteni a csirkemellet, mert megromlott volna, rántott csirke lett, készült egy krumplipüré, úgyhogy finom ebéd kerekedett.
Ha már el kell pakolni ebéd után, egyből dobozoltam is magamnak holnapra.
Tea, reggelire pur pirítós, tökmagkrémem, paradicsom; ebédre leveske, krumplipüré, rántott csirkemell (már előre falatra vágva, így nem kell kést használnom és elmosnom a suliban), csalamádé.
Mosogatógép bepakol, de akkor már feltöltöttem a kapszulás ládikát, és mivel kifogyott a szalvétatartó, abba hajtogattam. (Egyébként mindig így vagyok: pici ez a lakás, de még itt is 0-24-ben lehetne takarítani, pakolni...)
Pihentem-bóbiskoltam egy órát, aztán készültem feladatlapokkal a jövő hétre. Már csak nyomtatni kell a suliban és vinni órákra.
Este negyed 8, irtó fáradt vagyok. Pedig zsúfolt lesz a jövő hét is, na ja, melyik nem az (most olajcserére kell időpontot kérnem és vinnem a kocsit, csütörtökön fogorvos...). A fejem sajog... Sebaj, ez is elmúlik egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése