Lassan az asylumos 3. speckó köröm végére érek, és ma reggel az volt az első gondolatom, hogy többen mondták nekem ebben az időszakban, hogy őrültség, amit csinálok, fanatizmus, ez már túlzás..., és sorolhatnám. Aztán amikor látták, hogy gyakorlatilag nem arról van szó, hogy nem eszek, kicsit csitult a dolog. És amikor látták, hogy nem egész nap edzek, hanem csak megcsinálom a napi adagot, letusizok, aztán élem tovább az életem, akkor is kicsit apadtak a túlzó gondolatok.
Hiszen eszem, majdnem mindent, csak az adag kisebb, és nincs süti, kevés a kenyér, de ezekkel eddig sem estem túlzásokba.
Hiszen fizikailag is jól vagyok: a napi 1-1.5 óra torna 2 hétig fárasztó ugyan, de ettől még jól vagyok, sőt: egyre jobban.
Felmerült bennem, hogy vannak élethelyzetek, amikor mindenkit lehetne azzal illetni, hogy fanatikus. Ha csak magamból indulok ki: amikor fősulira jártam, vizsgaidőszakban szinte másra sem volt idő, mint tanulni. Hát még a fősuli végén! A 2. államvizsgámra (akkor már dolgoztam, és arcüreg-gyulladással táppénzen voltam otthon) 2 hétig semmi mást nem csináltam, mint tanultam. Hogy úgy menjek vizsgázni, hogy ne kelljen azon izgulni, milyen tételt húzok. Éjjel-nappal csak tanultam, ezt a 2 hetet erre szántam, mégsem mondták, hogy fanatikus vagyok.
Amikor készültem ki Dél-Tirolba dolgozni, hetekig csak az kötötte le az időmet és az energiámat, hogy készültem az útra: telefonálgatás, hivatalos ügyek intézése, minden cucc beszerzése a szappantól a hajfestékig, a kiztazás megszervezése... Semmi mással nem foglalkoztam, mégsem mondta senki, hogy túlzásokba estem.
Ha valaki gyermeket vár, minden követ megmozgat, hogy felkészüljön a baba érkezésére, az utolsó 1 hónapban mindennek készen kell állnia, kórházra a cuccnak bekészítve, a babaszoba, pelenka, cumi... ott kell legyen, mégsem fanatikus a család, a leendő anyuka.
A lényeg: szeretném ledolgozni a maradék fölösleges testzsíromat. Nem vagyok dietetikus, sem edző, de ismerem magam, ismerem a testemet, tudom, mi az, mennyi az, amit bírok, és tudom, hogy hol kell lassítani. Nem diétázok, nem csinálok hülye kúrákat, mert az izmaimhoz ragaszkodom. Csupán kalóriadeficitben étkezem, ezt is csupán addig, amíg elérem azt a zsírszintet, ahonnan már mehet az alakformálás másik része, az izomformálás.
Az Asylum 3. köre dupla edzésekkel az én ötletem volt, és csupán azért alakult így, mert amíg várom a következő edzés dvd-t, addig is szerettem volna edzeni, program alapján, mert nekem így jobban megy. Nem ajánlom, hogy így csinálja valaki, ezt a blogban többször is leírtam, hogy ez az én programom, az én étkezési tervem, magamnak. A térdeimre nagyon kell figyelnem, a tavalyi októberi futós esésem után még jobban, és ezt meg is teszem. Van, hogy az ugrálások helyett másik gyakorlat megy, van, hogy taposok inkább, nem ugrálok abban az egy percben. Célom nem a program végrehajtása mindenáron, hanem zsírvesztés. Hogy jobban érezzem magam a saját bőrömben, hogy ne a klimax hormonális változásai közepette álljak neki változtatni, hanem még előtte (lassan 40 vagyok!).
Tehát ha bárki aggódna értem, innen üzenem: nem éhezem, és nem rokkanok bele a napi 1 óra edzésbe. De ha fogyni szeretnél, saját magad vedd figyelembe, a saját testedet, a saját paramétereidet. És a legfontosabb tényező az egészséged legyen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése