Amíg kicsi voltam, mindig augusztus 20-án ünnepeltük meg a szülinapomat. Tamásiban ilyenkor búcsú volt, összegyűlt a család, a rokonság, volt torta, lóverseny, "ringlispil"...
Most már évek óta új családi hagyománya van az augusztus 20-nak: eljövünk a nagymamámhoz, elvisszük az ünnepi szentmisére, aztán felmegyünk a keresztszüleimhez fél órára ebéd előtt.
Mivel a mise fél 10-kor kezdődött, beleesett a tízórai időbe, a narancsomat vittem magammal. A csomagtartóban.
Nem, nem áldozás közben majszoltam el a narancsot, hanem utána, keresztanyáméknál. Volt, amit csak megszagoltam, a narit megettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése