A nagymamám szerint beteg vagyok: anorexiás. (Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, az evészavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban helytelen. Anorexia az orvosi nyelvben csupán étvágytalanságot jelent a kiváltó októl függetlenül. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban. Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Orvosi esetnek tekinthető az, aki legalább 15%-kal könnyebb, mint a legkisebb normális súlya. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8-9%-ot. forrás) Beteg vagyok, akit orvoshoz kell vinni. Anyu is csatlakozik ehhez a véleményhez, és G. azt mondta nekik, majd figyel, és ha szükséges, elvisz orvoshoz.
Mindez miért? Mert pár éve, 80+ kilósan a 164 cm-es magasságomhoz, rengő hájból növesztett úszógumikkal, úgy, hogy öt lépést nem tudtam megtenni, mert majd megfulladtam, elhatároztam, hogy normálisan fogok kinézni, és meg is csináltam. Kezdtem azzal, hogy nem ettem finomított cukrot és pékárut. Ma már csak meghatározott alapanyagokból készült ételeket eszem. És mozgok. Futok, súlyzózok, mert szeretem, mert jólesik, mert szeretnék izmosabb lenni és a maradék zsírt lepucolni a combomról. Úgy látszik, ez valamiféle "bűn", garázdaság, a család ellen elkövetett bűncselekmény, valami rossz, valami nagyon nem jó, szégyenletes, boszorkányosságos, őröltség. Mások szemében.
Nagymamám erősen túlsúlyos, ezer féle gyógyszert szed az ezer féle betegségére. Anyukám iszonyatosan vékony, de csont és bőr. G-nak is lenne mit alakulnia. Szólok én egy szót is? Kritizálom, piszkálom őket? Megjegyzéseket teszek? Orvoshoz akarom küldeni őket? Nem. Mert ez az ő életük. És a saját életével mindenki azt tesz, amit ő akar. És mert felnőtt emberek, valószínű, hogy tisztában vannak vele, miért így élnek, és tiszteletben tartom mindenki választását.
Azt mondják: szeretnek. Én is szeretem őket, a szónak annak az értelmében is, hogy elfogadom őket úgy, ahogy vannak. Boldog volnék, ha ez vica versa így lenne, de nem fogok magamba fordulni, amiért nincs így. Két fülem van: egyiken bemegy, amit mondanak, a másikon ki. Mert tudom, hogy mit csinálok, tudom, hogy miért csinálom.
És mert élet-mód-váltásom eddigi évei alatt megtanultam, hogy egyetlen ember van, akinek meg kell felelnem, akinek elszámolással tartozom, és ez a személy én vagyok, saját magam. Nagyon jó érzés őszintén látni a saját tükörképemet, egyre jobban szeretem és elfogadom magam, és továbbra is dolgozni fogok ezen. mert nekem kell ebben a testben, ezzel a lélekkel élnem és boldogulnom. És ha valakinek ez nem tetszik, akkor ahogy egy főiskolás tanárom mondta vala: "Ü baja".
Ha magamba nézek, azt látom, hogy az egykori jó kislányban is ott lakozott már az oroszlán, de csak mostanában kezdi megszínezni az erejét.
Azon vigyorgok itt magamban, hogy mi lett volna, ha Farkas Bertalanként születek ebbe a családba: sosem lettem volna űrhajós? Vagy ha mondjuk az lenne a célom, hogy testépítő legyek és versenyeken induljak, mit szólnának? :)
Egy egyszerű nő vagyok, aki leadta a túlsúlyát és most szeretne formásabb, feszesebb testalkatot. Egy teljesen átlagos ember vagyok, aki odafigyel a táplálkozására. És szerintem ez az ésszerű átlagosság az, ami már megkülönböztet a tömegtől, ami miatt már nem vagyok átlagos. Csak egészséges, egyre jókedvűbb és elégedettebb, és habár én vagyok a világ leglassabban alakuló nőcije, azért egyre formásabb is vagyok.
És a változásomról (testben és lélekben) blogot is vezetek, ami ma 23 hónapos. Egyik hobbim a blog írása, fantasztikus dolgokat hozott az életembe, rengeteg emberrel ismerkedtem meg általa. Akiknek sokat segítek, akik motivációt merítenek a történetemből, akik sokat segítenek nekem, motiválnak, erőt adnak, tanácsokat, bíztatást.
Ebben a hónapban 21728-an kattintottatok ide.
401841 az összes oldalmegjelenítés.
A Facebook oldalon 549-en kedvelitek a Boszorkánykonyhát.
A hónap legnépszerűbb bejegyzései:
Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése