2021. február 20., szombat

Szombat

Ment anyuhoz a glutén, a tejtermék.

 A vérnyomásom ma sem volt az egekben. Bár ez önmagamhoz képest egy szép magas vérnyomás.


Anyu és mami szerencsére jól van.

Időben indultam haza, mégis majdnem lement a nap, amire megérkeztem. Csodaszép volt, sajnos a fotó egyáltalán nem adja vissza, pedig meg is álltam Dunaszekcsőn fényképezni.


Aztán a kocsiból is simán tudtam használni a telefont (túúúdom, hogy a kocsiban sofőrként vezetünk és nem fotózunk), szokásos tötymörgés esete forgott fent megint, a 60-as táblánál 30-cal, a 70-esnél 40-nel... Egy nyitányt le lehetne kottázni ilyen sebesség mellett...



Majdnem teljesen kész az új étrend 4 napra és a bolti lista. Csak ne kellene ennyi zöldséget enni 😖😊

Mára fullra kidőltem. Aludás.



2021. február 19., péntek

Akkor hétfőtől...

Utoljára november végén volt rohamom. Majdnem egy hétbe telt, mire utána nagyjából helyrejöttem.

Idén január közepén kerültem Dr Koppánhoz, gyanú: endometriózis.

Február közepére kaptam MR-vizsgálatra időpontot.

Erre egy hétre volt meg az eredmény: enometriozis és myoma.

Az orvosomhoz március 8-ra van időpontom, ekkor fog kiderülni, hogy megműt-e.

Nem szeretnék a Boszorkánykonyhából endometriózis-blogot kreálni, de hát rólam szól ez a virtuális napló, és bizony ez a betegség október óta keseríti a mindennapjaimat... A meglévő gondokhoz folyamatosan új tünetek társulnak, és nem tudom, hogy fogom kibírni március 8-ig...

Tegnap a meglévő "hasfájás" mellé iszonyatos bal oldali fejgörcs jött már reggel. Aztán kora este hányingerem lett. Nem kicsi. Amikor aludni mentem, feküdtem az ágyban, 10/6-os fájdalom, 10/9-es hányinger, ott fektemben szédültem és rázott a hideg. Csak feküdtem, próbáltam nyugodtan lélegezni, figyeltem, ahogy erősödik a fájdalom és megpróbáltam eldönteni, menjek-e a koktélért, hozzak-e valami tálat, azaz hogy tényleg fogok-e hányni, hívjak-e segítséget. Azért ez már meglehetősen abnormális állapot... Ráadásul 4. hónapja... Az energiaszintem olyan mértékben leamortizált, hogy elmondani nem tudom...

Tegnap egy ismerősöm által felvettem a kapcsolatot egy súlyos endometriózisban szenvedő hölggyel. Az ő története igazi horror, és még nincs vége. Műtétre vár, amit a covid miatt nem végeznek el........ Mondjuk, ha nálam is műtét kell és nem csinálják meg közkórházban, akkor már most nekiállhatok kalapozni a magánúton történőre. Mert nem tudom, meddig bírom...

...

Ártani nem fog, ha segít, az szuper lesz: csütörtökön döntöttem el, hogy tehermentesítem kicsit az emésztőrendszeremet és a hormonháztartásomat. Van étrendem, de ettem már hasonlóan: nincs glutén, nincs tejtermék. Most ehhez jön a koffeinmentesség is. Csütörtökön még úgy gondoltam: jövő héttől csak a koffeint vonom meg, még este is, de az utána jött hányingeres-szédülős rosszulléttől megijedtem, és ma reggel úgy keltem: oké, akkor hétfőtől jön a teljes étrend.


Kipakoltam a konyhából azokat a dolgokat, amiket mostanában nem fogok enni. Kap belőle M., a többit elviszem holnap anyuéknak (glutén- és tejtermékek).

Össze kell szednem magam energiaügyileg, ha 2-3-4 napra szeretnék előre főzni. Legtöbbször munka után hazaérve annyi energiám sincs, hogy készítsek valami étket. Na majd igyekszem.



2021. február 18., csütörtök

Én-trend, ét-rend


Szeretek adni. Szeretek segíteni. Sokkal jobban, mint kapni vagy segítséget elfogadni. De hosszú évek óta tanulom, hogy magam számára magamnak is fontosnak kell lennem, nem lehet mindent odaadni, segíteni pedig nem lehet annak, aki nem kér belőle.

Mindig csak ígérgettem magamnak, hogy igen, majd holnaptól megint elkezdem a gyógytornát, majd holnap foglalkozom a saját dolgommal, majd holnaptól olyat is teszek, ami nekem fontos, ami nekem jót tesz. A munkamániáról leszoktam, de ott is mindig elmondom magamnak: majd holnaptól ebben egyszerűsítek, majd hétfőtől így meg úgy lesz. Aztán nem történik semmi.

A "majd" annyit jelent (nálam), hogy a dolog felejtős. A holnaptól meg a hétfőtől oké, mert ugye nem határoztam meg pontosan, hogy melyik hétfőtől...

Mindez viccesen hangzik, pedig nem az. Hanem szomorú. Mert a sok lelki hárítás, taszítás, halogatás, a sok "agyalás", a sok-sok "majd holnaptól", ha igaz az, hogy a kisugárzott energiánkra, rezgésszintünkre reagálnak a sejtjeink, simán eredményezheti azt, amilyen egészségi állapotban vagyok.

És az idő múlik, mi több robog, már 46 éves vagyok.

Itt az ideje, legfőbb ideje annak, hogy foglalkozzam magammal. Hogy komolyan vegyem azt, hogy ne mások dolgait helyezzem előtérbe, hanem szánjak időt és energiát önmagamra is.

...

Szomorú, hogy amióta biológiailag érett nő vagyok, a mindig szörnyű görcseim miatt rengeteg (!!!) nőgyógyásznál, orvosnál jártam, és ez bizony évtizedeket jelent, mégsem kaptam segítséget. Amikor 3 éve volt egy durva rohamom és elvitt a mentő, utolsó esélyként mentem -akkor már magán úton, hátha sok pénzért tényleg odafigyelnek a betegre- nőgyógyászhoz. Az orvos leordította a fejemet, hogy mit képzelek én, hogy 43 évesen jövök ezzel a problémával. Nem magyarázkodtam, hogy ő az 50. nőgyógyász az életemben, hanem fizettem és távoztam. 2020-ban év végén viszont a munkahelyemen volt egy az előző, mentős sztorinál is durvább rohamom, ami után azt mondtam magamban: a következőt nem élem túl. És egyáltalán nem túlzok. 

Akkor már évek óta kutattam a neten, mi a fene lehet az, ami a fájdalmat, a görcsöket és ilyen rohamot okozhat. Tudom, hogy mindenféle infó van a neten, tudom, hogy nem vagyok orvos, így nem mertem bízni a kapott információkban. Viszont volt egy betegség, amiről már olvastam 2-3 éve is, és a tüneteim szinte 100%-ban egyeztek az arról leírtakkal, ez az endometriózis. Nem szokásom megmondani az orvosnak, hogy "van egy gyanúm, szerintem ez a betegségem", de most vállaltam a kockázatot és azzal mentem orvoshoz, hogy bizony szerintem ez endometriózis. És talált, süllyedt. És a -z 51.- nőgyógyász nemhogy nem ordibálta le a fejem, hogy mit keresek nála 46 évesen a görcseimmel, hanem "megdicsért", amiért ilyen előzmények után sem adtam fel.

Láttam egyszer egy kisfilmet egy orvosról, aki az emésztőrendszerrel foglalkozott, azon belül is bélspecialista. Ő azt mondta, hogy a bél a legcsodálatosabb szerv, abban benne van az egész létezés, a teljes univerzum. Ha a belek rendben vannak, minden rendben van. Ezer dolog lehet oka egy betegségnek (testi+lelki), és nagyon sok betegség okait az emésztőrendszerben, a belekben lehet megtalálni. Ha nem is ok, a táplálkozás megváltoztatásával és így a bélflóra helyreállításával sokszor kisebb csodákat lehet tenni, de hogy ne essek túlzásokba, sok esetben hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember jobban legyen. Az endometriózis esetében is létezik speciális étrend. Egy szép kis tiltólistával indul. Nem kötelező ez az étrend, de sokan nyilatkoztak úgy, hogy segített az endometriózisos fájdalmak enyhítésében, így azt hiszem, nem kérdés, hogy belevágok-e.

Hétvégén elfogy a kávém, így ma beszereztem a koffeinmentes verziót. És a cukormentes kólát is hanyagolnom kell, abban is van koffein. Ez az első lépés. A többiről és a koffeinmentesség (ezt még leírni is furcsa, el sem tudom képzelni) hatásáról majd tudósítok.

Sóhaj

Kezdődik...




 

2021. február 17., szerda

MR-lelet

Harmadik hónapja a legtöbbet ezt az oldalt olvasom. Eeszt. Itt fent vannak a leletek, a beutalók, a zárójelentések, kikereshető, milyen receptünk van fent a felhőben, melyiket váltottuk már ki...

Az MR-leletemért pénteken mehetek be Pécsre a Diagnosztikai Központba. Viszont ma sikerült levadásznom a netről, az eeszt-n már fent van.

Az MR megerősítette az UH-vizsgálatot: endometriózisom van és egy myómám. 

Sajnos csak március 8-ra van leghamarabb időpont az orvosomhoz, és ezt is már egy hete lefoglaltam. (Ha ma foglalnék, csak március 22-re lenne... Magánklinikára...) Addig sajnos kénytelen vagyok várni (és szenvedni)...
 

2021. február 16., kedd

Kedd

 

Ez egy negyedik osztályos feladat... Meséljek még az oktatási rendszerről?

Kilenc óra munka után már nincs hozzá humorom.

Főleg, hogy az alap "hasfájásomra" ma jött egy egész napos, folyamatos szúrás a jobb alhasamba. Még bírom...

2021. február 14., vasárnap

2021/6. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt
2021/2. heti összefoglaló itt
2021/3. heti összefoglaló itt
2021/4. heti összefoglaló itt
2021/5. heti összefoglaló itt

Húzós hét volt ez is. Meglehetősen zizik voltak a gyerekek, szegények, mint a heti időjárás...


Pénteken már nehezen ment a türelem, legszívesebben hazajöttem volna, annyira a falnak beszéltem. A 3. órára mentem. Julia (a német kislány) odajött hozzám, a kezembe tett valamit és azt mondta: "Timi néni, Nerven-Smarties für dich".


Délután még farsangoltunk is.


Hétfőn és szerdán is napköziztem.

Kedden elmentem Pécsre a beutalómért, csütörtökön volt az MR-vizsgálat. Szombaton anyuéknál.


Szombaton már fél 7 után mentem aludni. És vasárnap reggel 7-ig húztam a lóbőrt. 
Maga a folyamatos fájdalom, az ezen a héten is bőven túladagolt fájdalomcsillapító és görcsoldó kombináció is kikészít, mellette dolgozom, a héten 3-szor is hosszúzva, szombatonként Hőgyész. Most már rendesen látszik is rajtam, ahogy érzem magam. MR-lelet jövő pénteken.



Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2021. február 11., csütörtök

3TM

MR. M. vitt és hozott. Meglehetősen ideges voltam, éhgyomorral mentem, így szédölögtem az éhségtől.
Pécs, Diagnosztikai Központ. Az udvari bejáratnál biztonsági őr és katona hölgy, beutaló felmutatás, név-vizsgálat-időpont lecsekkolás után, kísérő nélkül beengedtek. Modern, tiszta épület, maximálisan kedves, türelmes személyzet.
Volt csúszás, de amint behívtak az öltözőbe, felgyorsult minden, szinte be se léptem a terembe, már üljek-feküdjek-közben kanül-szuri-leszíjazás-infók-kérdések..., és már tolt is be a gép a csőbe. A 3 Tesla térerejű MR-berendezésbe szinte teljesen betolva enyhén szólva elkapott a pánik. Kanül a vénádban, le vagy szíjazva, bent fekszel egy irtó szűk csőben, maradj mozdulatlan, miközben köhögnöd kell, a szád-torkod teljesen kiszáradva, mindez megspékelve az irtózatosan hangos zajokkal, kerregéssel, csattogással. Mintha egy metál koncerten lettem volna az erősítő előtt. Nem bonyolítom: természetesen kibírható, de idegileg rendesen megterhelő. Azt hittem, sosem lesz vége...

Az eredményre sajnos várni kell, 19-én lesz meg, ráadásul be kell menni érte Pécsre. Hát akkor várok egy hetet.
 

2021. február 9., kedd

😎

Naaagyon főztem...


A Kréta, az elektronikus, szigorúan és kötelezően vezetendő napló péntek óta...


Amikor ma hazaértem, mintha hűvösebb lett volna a lakásban a szokásosnál. Hja, kérem, ha az ember munkába induláskor nyitva felejti a terasz ajtót!

Elhoztam ma az MR beutalót. Szerettem volna egyetlen szót látni rajta: natív. De azt láttam, amit nem akartam: iv. kontrasztanyag. Mert hogy irtózom a tűtől... No de így van egy napom lelkileg felkészülni rá.

2021. február 8., hétfő

2021/5. heti összefoglaló


2021/1. heti összefoglaló itt
2021/2. heti összefoglaló itt
2021/3. heti összefoglaló itt
2021/4. heti összefoglaló itt


Hétfőn hóban...


Kedden munka-lelki-fagyban...

Amúgy viszonylag elviselhető hasfájással... Péntekig. Mert hétvégére jött a marokszám-gyógyszerrel-is-csak-épp-hogy-élek állapot... Azért szombaton bevettem a koktélt és elmentem anyuékhoz. Azért dobozoltam is, de nem volt egyszerű menet.


Roppant nehéz úgy élni, hogy a fájdalom meghatároz. Hogy lassan ahhoz kell igazítsam a mindennapjaimat, hogy mennyire elviselhető ez az egész. Márpedig dolgozni kell, vezetni kell, néha boltba kell menni, tankolni. Akkor is, ha nem tudom eldönteni, sikerül-e nem elhányom magam vagy nem elájulni. Nagyon sokszor csak vonszolom magam. Hihetetlen, hogy ez a folyamatos fájdalom felőrli -sokszor- minden energiámat. A koktél egyre kevésbé elég. A kivizsgálás csiga tempóban halad. Ráadásul az a tippem, hogy az MR negatív lesz. Akkor megint sötétség lesz az alagút végén...

24km-t haladtam a héten, idén eddig 134-et.



Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2021. február 7., vasárnap

Dobozolás 4 napra

 


(Csupa itthoni alapanyagból, ezért nincs pl. a bundikenyérhez paprika.)

A. nap:

R: bundás kenyér
T: gyüm.joghurt
E: zöldséges tészta
V: tonhal saláta

B. nap:

R: zabkása
T: gyüm.joghurt
E: borsófőzi, tojás
V: turmix

2021. február 4., csütörtök

Nappal hol vannak?

Környezet. Új téma: világegyetem, bolygók, a Föld. Mielőtt elkezdtük, megnéztük a képeket, beleolvasgattunk. Ki az, aki szerint ez egy érdekes, izgalmas téma lesz? - kérdeztem. Hát nem volt lelkesedés. Lassan egy hónapja "taglaljuk" a dolgot. Megtudtam a gyerekektől, hogy Kulin György asztronauta volt 😄, máskor távcsövész 😄, és hogy az eszköz, amivel megfigyelhetjük a csillagos égboltot, az a tápcső 😄. Ma pedig óra végén az egyik kis-nagylány kérdezett: Nappal hol vannak a csillagok?

(Szörnyen ritka, hogy kérdeznek, így nagyon örültem ennek a kérdésfeltevésnek.)

2021. február 2., kedd

Nem vagyok hű...

... alattvaló. Talán furcsának tűnik majd, amit írok. (Amikor először gondoltam rá, magam is meglepődtem. Aztán rájöttem: mindig is erre vágytam. Még ha nem is pont ebben a formában képzeltem el.)

Általános suli, gimi, főiskola. Simán, mert jó fejem volt, jó tanuló voltam. Munkakezdés rögtön diploma után. Totttálisan lelkesen. A munkának éltem, éjjeleken át készültem, iszonyat odaadóan dolgoztam (és volt is egy osztályom, akikkel még a Rendszeren belül is sikerült a gyerekek-szülők-tanító mágikus háromszögében igazán együtt dolgozni). Már az elején látszott, hogy vannak döccenők. Falak. Pedig az akkori Rendszer a mostani óhához képest kismiska volt.

A blogon is többször írtam: a közoktatás épülete recseg-ropog. Ma már megkockáztatom: életveszélyesen omlik. Akinek lehetősége volt/van rá, menti a menthetőt és menekül.

Többször váltottam másik munkára (voltam felszolgáló, konyhai kisegítő, betegápoló...), mert már nem bírta a gyomrom az iskolarendszert. (Nézd CSAK a tananyag tartalmát, a mennyiségét, az erre fordítható időt. Már ez kiveri a biztosítékot. Te tudod, ki Kulin György?...)

2020. márciusában kezdődött a "semmiből" a pándémia-mizéria, és így a "digitális oktatás", nevezzük rossz viccnek. Jöttek a bejelentések, a veszélyhelyzet, a korlátozások, a maszk ..., amik miatt a legelején megijedtem, aztán elkeseredtem, majd dühös lettem, ma pedig...

... Ma pedig úgy gondolom: erre vártam. Nem a pándémia-mizériára, hanem egy EKKORA, mindent elsöprő, számomra vágyott, mégis elképzelhetetlenül nagy MÁSra, változásra. 

(Ez csak az én véleményem. Senkitől nem "várom el", hogy egyetértsen.)

Szülsz egy gyereket, akit beadsz bölcsődébe, óvodába, hogy dolgozni mehess fizetésnek nevezett "alamizsnáért" (minden 3. napot ingyen dolgozod, iszonyatos összegeket vonnak le pl. TB-re, de ha gondod van, max telefonálhatsz az orvosnak és emailben elküldheted a torkod fotóját; amíg van rá keret, mész magán dokihoz...; nézd csak meg a bérjegyzékedet!). Aztán este hulla fáradtan hazaess, ellásd a családot és aludhass, hogy másnap felkelhess beadni a gyereket valahova, hogy te mehess dolgozni... És ez csak egy dolog.

Valahogy nem hiszem, hogy ez így jó.

Az oktatáshoz visszakanyarodva: ha bármi épkézláb ötletem lenne, mi az, amiből meg tudnék élni (visszautalás az előzőkhöz: látod?: teljesen a rendszer részei vagyunk, munka nélkül nincs lakhatás, étel, meleg...), azonnal kiszállnék ebből az egészből. Sőt nem az oktatás maga hibádzik csak -szerintem-, hanem az egész társadalom. És folytathatnám, de nincs értelme.

Szörnyű időket élünk. Szenvedek a nagy rendszertől, szenvedek a közoktatásban. Minden kiskaput kihasználva is szörnyen rossz részt venni a gyerekek alattvalóvá nevelésében, a "betörésükben", az uniformizálásukban. Emellett iszonyú tükörbe néznem, látni magamon a kínlódást, utálni magam azért, mert pénzt fogadok el azért, hogy részt vegyek gyerekek megbetegítésében, miközben saját magam is belebetegszem. 

Nem vagyok hű alattvaló.

2021. február 1., hétfő

Hétfő

 Az újabb egy napos telünk hétfői reggelén tényleg ki kellett ásni a hó alól a kocsit.




Az utak botrányosak voltak, még a főút is. A suli utcája letolva ugyan, de nem sózva merő egy jég volt némi frissen esett hóval. Dombon van a suli, fel még felmentem, na de parkolni is kell, hát nem egyszerű. Az egy dolog, hogy pont úgy álltak ott lakók autói, hogy két "szünet" volt köztük, az is párhuzamos parkolásra, na de full jégen mindezt véghezvinni! Az első hely nem jött össze, mert egész egyszerűen csúszott vissza az útra balra, és közben előre is az autó, nem volt veszélytelen szitu. A második helyre kénytelen voltam beerőszakolni a kicsikét, mert ugye nem volt más parkoló. A csúszás miatt irtó keveset tudtam korrigálni az irányon, de nagy nehezen bekínlódtam és imádkoztam, hogy napközben ne csússzon előrébb - a másik autó fenekébe...


Csodásan kisütött délelőtt a nap, el is vitte a hó egy részét a gyerekek nagy bánatára.


Negyed 7-kor mentem le kocsit lehavalni, aztán indultam is. Négykor jöttem haza, torna volt, házimunka, és már 8 óra. Hosszú (nekem) a nap 7-től 4-ig munkával szusszanás nélkül. Nem is tudok sokáig fent maradni. Még olvasok kicsit (a Gyógyító médiumot, amit ti, olvasók ajánlottatok), aztán szpátty.

2021. január 31., vasárnap

2021/4. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt
2021/2. heti összefoglaló itt
2021/3. heti összefoglaló itt


Csak úgy repülnek a napok. Idén is már eltelt egy hónap, a blogon is már ez a negyedik heti összefoglaló...

A héten a hasfájás mellé jött a teljes bal oldali fogfájás. Aztán a hasogató fejfájás. 

Szerdán főztem egy túrógombócot.

Csütörtökön nekem már felkeléstől péntek volt. Úgyhogy a pénteket már a hatodik munkanapnak éreztem.

Szombat anyuéknál.






És idén ez a szombat volt az első, fájdalmak szempontjából elviselhető nap. Minden "csak" úgy tompán, és az orromat sem fújtam egész nap. Azért amikor indultam haza (négy körül), szóltam a kocsinak: Mitsek, ugye hazaviszel? Mert hogy milliószor megjártuk már együtt ezt az útvonalat. És amikor fáradt vagyok (márpedig mikor nem?...), van, hogy Baranya megyében veszem észre, hogy autózok hazafelé, addig a kocsi hozott...

Szombaton volt idén az első nap, hogy nem vettem be fájdalomcsillapítót. De mivel október óta szinte folyamatosan kell, szombaton éreztem először, hogy a gyomrom jelzi: kezd elege lenni a rengeteg méregből. Pedig minimalizálva szedek fájdalomcsillapítót és görcsoldót is, igyekszem vigyázni a gyomromra, de sokszor még koktéllal is elviselhetetlen a dolog, és közben vezetni kell, dolgozni kell... Jövő csütörtökön MR, talán kiderül valami (bár azt álmodtam, hogy full negatív lesz az eredmény)...

Ja persze...

Megnéztem a naptáramat: nem most, hanem utána való csütörtökön lesz az MR... Totál el vagyok veszve már az időben...

Vasárnap főleg házimunka. Meg kis kint. Mert megint behavazódtunk.



A héten párszor tornáztam reggel Pahla-val és 30 km-t gyűjtöttem. Így idén eddig 110 km-em van.


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2021. január 29., péntek

Péntek: flashmob


Negyedikes irodalom: kurucok, labancok, II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly, felkelés... Nem igazán hozta lázba a gyerekeket. Hirtelen támadt egy ötletem. Megtanultuk a Csínom Palkót, teljes titokban készítettünk rá egy kis csárdásos koreográfiát, kitaláltuk a "jelmezt" és ma, a tízórai szünetben előadtunk egy flashmobot. A gyerekek olyan lelkesen tanulták a szöveget és készültek az egészre, hogy az csuda. Semmi vita, semmi veszekedés, egymást utálás, csak közös gondolkodás, közös izgalom, közös, nagyon nehéz titoktartás. Tízórai alatt bekapcsoltam a zenét, a normál felső lekerült, alatta volt az egységes piros, és kár, hogy ki kell takarni az arcokat, mert csupa mosoly volt valamennyi. Ha nem is sikerült közel hozni hozzájuk a korszakot, tanultak egy jó kis dalt és szereztek egy igazi közösségi élményt ezen az iskolai napon. 

2021. január 28., csütörtök

Csütörtök

Reggeli fények a suliban.



Munka: jaj, izgiizgiizgi, de ma még nem mondhatom el. :)

Sokan kérdezitek, hogy vagyok. Hasam a héten egészen rendben van, 10/4-es fájdalommal és néha villámként való szurkálásokkal elvan. Hétfőn kezdett fájni a fogam, az egész bal felem, konkrétan nem tudom eldönteni, melyik(ek) fáj(nak). Ma még ráadásnak a fejem is rákezdte délelőtt... Szóval elvagyok. Február 11-én megyek MR-re. De -már magamnak is- olyan unalmas, hogy állandóan, folyamatosan fájdalmaim vannak -és elhihetitek, rendesen rányomja a bélyegét a mindennapokra, az energiaszintemre-, hogy ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt szoktam mondani: jól.

Nagyon fáradt vagyok. Nekem ma egész nap péntek volt, úgyhogy holnap ráhúzok még egy napot...

 

2021. január 24., vasárnap

2021/3. heti összefoglaló

2021/1. heti összefoglaló itt
2021/2. heti összefoglaló itt


Hétfőn lett volna apu 75 éves. És már 21 éve nem él.

Hétfőn Pécs, orvos.

Kedden főzés.

Szerdán újra Pécs.

Mellette persze dolgozom, nem keveset. És folyamatosan görcsölök.

Péntekre kipurcantam. Ha CSAK otthon kellene ülnöm a görcsömmel, már attól hulla fáradt lennék. Mert -akinek volt már hasonló, tudja- a folyamatos fájdalom, a folyamatos koktélnyeldesés már önmagában fárasztó, kikészítő.

Szombaton 10/8-9 ide vagy oda, az influenzámból már csak néha orrfújás maradt, mentem anyuékhoz.

Vasárnap házimunka és délután -nagyon hosszú idő után először- Cannes-i fagylaltkávé.




Heti haladás: 25 km. (Idei eddigi: 80 km.)


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2021. január 23., szombat

Otthon



 Életemben már majdnem 20 helyen laktam. Ebből egyetlen egy olyan, ami eddigi 46 évem alatt állandó. Mamiék háza. Ahol 100%-osan otthon érzem magam.

Három hete nem voltam anyuéknál. Influenzás voltam, és mivel én is úgy kaptam el ezt az idén amúgy nem létező betegséget, nem szerettem volna átadni, inkább maradtam a hátsómon.

Nagyon jó volt látni anyut és mamit, hogy jól vannak.

(A hasam 10/8 egész nap. Este 7. Hulla vagyok. A'sszem aludás jön. Feltéve, ha az albán szomszédaim befejezik a hacacárét...)