Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2021. február 20., szombat
Szombat
2021. február 19., péntek
Akkor hétfőtől...
Utoljára november végén volt rohamom. Majdnem egy hétbe telt, mire utána nagyjából helyrejöttem.
Idén január közepén kerültem Dr Koppánhoz, gyanú: endometriózis.
Február közepére kaptam MR-vizsgálatra időpontot.
Erre egy hétre volt meg az eredmény: enometriozis és myoma.
Az orvosomhoz március 8-ra van időpontom, ekkor fog kiderülni, hogy megműt-e.
Nem szeretnék a Boszorkánykonyhából endometriózis-blogot kreálni, de hát rólam szól ez a virtuális napló, és bizony ez a betegség október óta keseríti a mindennapjaimat... A meglévő gondokhoz folyamatosan új tünetek társulnak, és nem tudom, hogy fogom kibírni március 8-ig...
Tegnap a meglévő "hasfájás" mellé iszonyatos bal oldali fejgörcs jött már reggel. Aztán kora este hányingerem lett. Nem kicsi. Amikor aludni mentem, feküdtem az ágyban, 10/6-os fájdalom, 10/9-es hányinger, ott fektemben szédültem és rázott a hideg. Csak feküdtem, próbáltam nyugodtan lélegezni, figyeltem, ahogy erősödik a fájdalom és megpróbáltam eldönteni, menjek-e a koktélért, hozzak-e valami tálat, azaz hogy tényleg fogok-e hányni, hívjak-e segítséget. Azért ez már meglehetősen abnormális állapot... Ráadásul 4. hónapja... Az energiaszintem olyan mértékben leamortizált, hogy elmondani nem tudom...
Tegnap egy ismerősöm által felvettem a kapcsolatot egy súlyos endometriózisban szenvedő hölggyel. Az ő története igazi horror, és még nincs vége. Műtétre vár, amit a covid miatt nem végeznek el........ Mondjuk, ha nálam is műtét kell és nem csinálják meg közkórházban, akkor már most nekiállhatok kalapozni a magánúton történőre. Mert nem tudom, meddig bírom...
...
Ártani nem fog, ha segít, az szuper lesz: csütörtökön döntöttem el, hogy tehermentesítem kicsit az emésztőrendszeremet és a hormonháztartásomat. Van étrendem, de ettem már hasonlóan: nincs glutén, nincs tejtermék. Most ehhez jön a koffeinmentesség is. Csütörtökön még úgy gondoltam: jövő héttől csak a koffeint vonom meg, még este is, de az utána jött hányingeres-szédülős rosszulléttől megijedtem, és ma reggel úgy keltem: oké, akkor hétfőtől jön a teljes étrend.
2021. február 18., csütörtök
Én-trend, ét-rend
2021. február 17., szerda
MR-lelet
2021. február 16., kedd
Kedd
2021. február 14., vasárnap
2021/6. heti összefoglaló
2021. február 12., péntek
2021. február 11., csütörtök
3TM
2021. február 9., kedd
😎
2021. február 8., hétfő
2021/5. heti összefoglaló
2021. február 7., vasárnap
Dobozolás 4 napra
2021. február 4., csütörtök
Nappal hol vannak?
Környezet. Új téma: világegyetem, bolygók, a Föld. Mielőtt elkezdtük, megnéztük a képeket, beleolvasgattunk. Ki az, aki szerint ez egy érdekes, izgalmas téma lesz? - kérdeztem. Hát nem volt lelkesedés. Lassan egy hónapja "taglaljuk" a dolgot. Megtudtam a gyerekektől, hogy Kulin György asztronauta volt 😄, máskor távcsövész 😄, és hogy az eszköz, amivel megfigyelhetjük a csillagos égboltot, az a tápcső 😄. Ma pedig óra végén az egyik kis-nagylány kérdezett: Nappal hol vannak a csillagok?
(Szörnyen ritka, hogy kérdeznek, így nagyon örültem ennek a kérdésfeltevésnek.)
2021. február 2., kedd
Nem vagyok hű...
... alattvaló. Talán furcsának tűnik majd, amit írok. (Amikor először gondoltam rá, magam is meglepődtem. Aztán rájöttem: mindig is erre vágytam. Még ha nem is pont ebben a formában képzeltem el.)
Általános suli, gimi, főiskola. Simán, mert jó fejem volt, jó tanuló voltam. Munkakezdés rögtön diploma után. Totttálisan lelkesen. A munkának éltem, éjjeleken át készültem, iszonyat odaadóan dolgoztam (és volt is egy osztályom, akikkel még a Rendszeren belül is sikerült a gyerekek-szülők-tanító mágikus háromszögében igazán együtt dolgozni). Már az elején látszott, hogy vannak döccenők. Falak. Pedig az akkori Rendszer a mostani óhához képest kismiska volt.
A blogon is többször írtam: a közoktatás épülete recseg-ropog. Ma már megkockáztatom: életveszélyesen omlik. Akinek lehetősége volt/van rá, menti a menthetőt és menekül.
Többször váltottam másik munkára (voltam felszolgáló, konyhai kisegítő, betegápoló...), mert már nem bírta a gyomrom az iskolarendszert. (Nézd CSAK a tananyag tartalmát, a mennyiségét, az erre fordítható időt. Már ez kiveri a biztosítékot. Te tudod, ki Kulin György?...)
2020. márciusában kezdődött a "semmiből" a pándémia-mizéria, és így a "digitális oktatás", nevezzük rossz viccnek. Jöttek a bejelentések, a veszélyhelyzet, a korlátozások, a maszk ..., amik miatt a legelején megijedtem, aztán elkeseredtem, majd dühös lettem, ma pedig...
... Ma pedig úgy gondolom: erre vártam. Nem a pándémia-mizériára, hanem egy EKKORA, mindent elsöprő, számomra vágyott, mégis elképzelhetetlenül nagy MÁSra, változásra.
(Ez csak az én véleményem. Senkitől nem "várom el", hogy egyetértsen.)
Szülsz egy gyereket, akit beadsz bölcsődébe, óvodába, hogy dolgozni mehess fizetésnek nevezett "alamizsnáért" (minden 3. napot ingyen dolgozod, iszonyatos összegeket vonnak le pl. TB-re, de ha gondod van, max telefonálhatsz az orvosnak és emailben elküldheted a torkod fotóját; amíg van rá keret, mész magán dokihoz...; nézd csak meg a bérjegyzékedet!). Aztán este hulla fáradtan hazaess, ellásd a családot és aludhass, hogy másnap felkelhess beadni a gyereket valahova, hogy te mehess dolgozni... És ez csak egy dolog.
Valahogy nem hiszem, hogy ez így jó.
Az oktatáshoz visszakanyarodva: ha bármi épkézláb ötletem lenne, mi az, amiből meg tudnék élni (visszautalás az előzőkhöz: látod?: teljesen a rendszer részei vagyunk, munka nélkül nincs lakhatás, étel, meleg...), azonnal kiszállnék ebből az egészből. Sőt nem az oktatás maga hibádzik csak -szerintem-, hanem az egész társadalom. És folytathatnám, de nincs értelme.
Szörnyű időket élünk. Szenvedek a nagy rendszertől, szenvedek a közoktatásban. Minden kiskaput kihasználva is szörnyen rossz részt venni a gyerekek alattvalóvá nevelésében, a "betörésükben", az uniformizálásukban. Emellett iszonyú tükörbe néznem, látni magamon a kínlódást, utálni magam azért, mert pénzt fogadok el azért, hogy részt vegyek gyerekek megbetegítésében, miközben saját magam is belebetegszem.
Nem vagyok hű alattvaló.
2021. február 1., hétfő
Hétfő
Az újabb egy napos telünk hétfői reggelén tényleg ki kellett ásni a hó alól a kocsit.

















































