Ugye fölösleges másokhoz hasonlítani magunkat, mégis vannak, akiknek nálam sokkal nehezebb dolguk van, ha az alakváltásról van szó.
H. hiperobility izültekkel született, még mindig kontroll alatt áll.
13 évesen autoimmun pajzsmirigy alulműködéssel diagnosztizálták, 24 éve gyógyszert szed.
18 évesen szült, és 106 kilósra iperedett (az ő szavaival élve).
Ettől mindkét térde tönkrement, többször esett át emiatt műtéten.
Mit csinálnának ilyenkor sokan? Feltennék a kezüket, hogy ja, kérem: pajzsmirigy! Fogyni? Ugyan, nem bírják a térdeim!
És mitt tett H.?
Odafigyelt a kajára, mozogni kezdett, pl. futni, és most 56 kiló.
Megszűntek a mozgásszervi panaszai, és az orthopédusa büszke rá.
És érdemes megnézni a képeket is: egy csodaszép, roppant formás nőt varázsolt magából.
Láttam H.-ról képet, ahol a lánya mellett áll. Olyan csinos, vékony és fiatal, hogy ha nincs a lánya matróz blúzban, nagyon alaposan meg kell vizsgálni a fotót ahhoz, hogy az ember eldöntse, melyik az anya és melyik a lánya :)
Nekem is ramaty a bal térdem, de H.-tól is tanulva emiatt sosem mondom azt, hogy nem mozgok.
Amint H. példája is csodálatosan mutatja: lehetnek nehézségeink, lehetnek megoldhatatlannak tűnő egészségügyi problémáink, az, hogy hogy nézünk ki és hogy hajlandóak vagyunk-e ezért tenni is, egyedül a döntésen és a kitartáson múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése