Korán mentem aludni, korán ébredtem- magamtól. A harmadik emeleten a teraszon 8 fok volt, eső utáni hűvös, derengett a nap.
Nem volt kérdés: felöltöttem a futó szerkómat, felvettem a futócipőmet és irány a természet! Nem terveztem el, mennyit fogok futni vagy merre, ami biztos volt: annyit bizonyosan, mint két hete, az egy kis kör (3 km). Aztán kisütött a nap, én pedig csak futottam, futottam, mosolyogva, boldogan: végre kikerültem a két hétig tartó bezártságból, végre nem csak E-et és a négy falat látom, fény van, természetes fény, levegő, friss, tüdőt hűsen átjáró, szabad levegő, napsütés, fák, virágok, emberek... Két hete erről álmodoztam: hogy reggel felébredek, felhúzom a futócipőt és uzsgyi :-) Csak úgy vittek a lábaim. Ilyen lehetett, amikor Forest Gump elkezdett futni, és csak futott, futott és futott. A világító repce földek citromsárgán követték a lépteimet, minden felhő mosolygott rám.
Könnyed volt és boldog ez a futás, ténylegesen úgy éreztem magam, mint a sokáig ketrecben tartott vadállat, amit egyszer csak hirtelen visszaengednek a vadonba, és nem tud betelni a látvánnyal, az szabadság érzéssel, a mindenséggel. Az út vége felé átszáguldottam egy hídon, és éppen akkor robogott el alattam egy vonat. Ekkor már hangosan nevettem, hiszen imádom, amikor hídon áthaladva egyszer csak megjelenik alattam egy vonat. A legvégén még beletettem két sprintes szakaszt is, és felfelé párosával-hármasával futottam a lépcsőn a harmadikra.
Könnyed volt és boldog ez a futás, ténylegesen úgy éreztem magam, mint a sokáig ketrecben tartott vadállat, amit egyszer csak hirtelen visszaengednek a vadonba, és nem tud betelni a látvánnyal, az szabadság érzéssel, a mindenséggel. Az út vége felé átszáguldottam egy hídon, és éppen akkor robogott el alattam egy vonat. Ekkor már hangosan nevettem, hiszen imádom, amikor hídon áthaladva egyszer csak megjelenik alattam egy vonat. A legvégén még beletettem két sprintes szakaszt is, és felfelé párosával-hármasával futottam a lépcsőn a harmadikra.
Nekem ezt jelentette mindig a futás: végtelen szabadságot, valamiféle hatalmas erőt, amikor aztán tényleg én vagyok minden, amikor a mindenség bennem van. Tökéletesen kikapcsol, sosem várom a végét, mert az egész maga a tökéletes pillanat, a megvalósult egység, amikor minden a legeslegnagyobb rendben van.
Egy alapos nyújtás után jöhetett a láb edzés, majd a box. És újra nyújtás. Rendesen elfáradtam, de ez nagyon jóleső érzés. :-) Most már indulhat a nap, és történjék bármi, ilyen szuper kezdés után már minden csak jó lehet :-)
Egy alapos nyújtás után jöhetett a láb edzés, majd a box. És újra nyújtás. Rendesen elfáradtam, de ez nagyon jóleső érzés. :-) Most már indulhat a nap, és történjék bármi, ilyen szuper kezdés után már minden csak jó lehet :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése