Amikor itthon vagyok a 2 heteimen, nagyon gyorsan repül az idő. Mindig összekeveredem a napokkal. És most egy hónapot vagyok itthon, amiből már eltelt 2 hét, hát még inkább kavarc van a fejemben: sosem tudom, milyen nap van, azt végképp nem, hogy hányadika. Mindezzel nincs is gond egészen addig, amíg meg nem törénik pl. az, ami ma: totálisan elvesztem a tér-idő kontinuumban...
 |
| itt |
Soros takarító vagyok a lépcsőházban, plusz a héten a kukák is a gondjaimra lettek bízva. Nem nagy kunszt: hétfőn behozni a kukákat, vasárnap kitenni, hétfőn reggel behozni, kimosni, kitakarítani az alagsorban és a földszinten.
Én tegnap szépen ki is vittem a kukákat (vagy tegnapelőtt? komolyan nem tudom már...), ma pedig levonultam, hogy hétfő lévén behozom, kimosom, takarítok. Behoztam volna, de már bent voltak. Ráadásul tele. Sebaj, kitakarítottam, feljöttem.
Felhívtam a közös képvielőt, hogy én végeztem a dolgom, nem tehetek róla, hogy nem jött a kukás. Mire L. mondja: ma van vasárnap, ma kell kivinnem a szemeteseket... Hát még jobban összekavarodtam, de lementem, kivittem a kukákat... Szóval holnap kell majd visszahoznom. Mert holnap hétfő van. Ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése