Bölcs

itt

Minden okkal történik, ebben biztos vagyok.
Annak is oka van, hogy éppen E-hez kerültem dolgozni.

Ma reggel a telefonom 6-kor ébreszetett, de csak 4 óra 48-at mutatott. Persze 6 óra volt. Nincs mit tenni, szegény tényleg fel fogja mondani a szolgálatot. Viszont azt simán eszembe juttatta, hogy a múlt már elmúlt, fölösleges rajta agonizálni.

És valahgy ekkor esett le, mi lehet az, amiért éppen itt dolgozom.

E. 85 éves, és bizony vele minden egyes nap egy új kezdet. Idős is, beteg is, nem tehet róla, hogy mindent elfelejt. Minden reggel a szokásos "Jól aludtál?" kérdés után belekezd egy olyan sztori mesélésébe, amit már ezerszer hallottam tőle. És minden alkalommal ugyanazzal az átéléssel, ugyanazzal az elánnal mondja a történeteket. És kérdez. Rólam. Olyan dolgokat, amiket már milliószor megkérdezett és és válaszoltam is rá.
Bármit beszéltünk is meg előző nap kajáról, napi tervről, minden nap újra megbeszéljük, és minden nap (sőt a nap folyamán többször is) más a véleménye.
És hogy mindez mit (is) jelent(het)?
Hogy ideje lenne megtanulnom a jelenben élni.

Amikor E. reggel felkel, bekapcsolja a magnót a kedvenc cédéivel, és énekel. Vidáman, hangosan.
Imád sétálni, pedig 85 éve rója már ugyanazokat az útvonalakat.
Imád beszélgetni, mesélni. Ha gondja van, elmondja, nem tartja magában.
Nagy részben időben megy aludni és délután is pihen kicsit.
Nem foglalkozik a betegségével, mert tudja: nem képes befolyásolni. Nem a problémákra koncentrál, hanem arra, amire képes, és azt meg is csinálja. Ha kell, segítséget kér.
És legtöbbször mosolygós, vidám és kiegyensúlyozott.

Azt hiszem, tud valamit az életről.
Így hát figyelem.
És tanulok tőle.
Minden nap.
És igyekszem sokat mosolyogni :)