Tejfehérje érzékenység
Tejfehérje allergia (kazein)
A tejfehérje allergiát nem szabad összekeverni a tejcukor érzékenységgel (a laktózintoleranciával), mert eltérő étrendi kezelést igényelnek. A tehéntejfehérje-mentes diéta szigorúbb a tejcukorszegény étrendnél.
A tejfehérje allergia tünetei sokfélék lehetnek, mint például a gyomor-bél rendszeri tünetek (hányás, reflux, puffadás, hasmenés, stb.), bőr tünetek (csalánkiütés, ekcéma, stb.), légúti tünetek (gége-ödéma, stb.), általános tünet (anafilaxiás sokk).
A tejallergia kezelési módja, hogy a tüneteket kiváltó tehéntejfehérjét teljes mértékben elkerüli az allergiás.
Jelen esetben a helytelenül összeállított tejfehérjementes étrend hosszú távon kalcium hiányhoz, és így csontritkuláshoz vezet, hisz a leggazdagabb kalciumforrások a tejtermékek, ezek közül is a különféle sajtok tartalmaznak a legnagyobb mennyiségben kalciumot. Nem elég elvenni az allergiás étrendjéből a tejet, hanem pótolni kell a kalciumot, valamint a kiegyensúlyozott táplálkozás irányelveinek követésével kell összeállítani az étrendet. Nehezíti a helyzetet, hogy a tehéntej Magyarországon alapélelmiszer, tehát az allergiás személy is nehezen tér át a tejfehérjementes diétára. Célszerű az orvosi diagnózis után azonnal, vagy lehetőség szerint minél hamarabb elkezdeni a szakember segítségével összeállított étrendet, és nem elhúzva csak „diétázgatni".
A különböző állatok tejének (tehén, kecske, juh) allergén fehérjéi között magas százalékban áll fenn keresztreaktivitás (hasonló szerkezetű és/vagy összetételű anyagok, így az eredeti allergiát kiváltó anyag okozta tünetekhez hasonló, vagy megegyező tüneteket váltanak ki), így egymással nem helyettesíthetők.
Az allergiás tüneteket a tejben, tejtermékekben található egyik fehérje, a kazein okozza. A rejtetett kazeint tartalmazó élelmiszerek köre meglehetősen tág, hiszen a húsipari termékektől, a sütő-,édesipari termékeket át, a kényelmi termékekig gyakorlatilag bármely élelmiszercsoport képviselőiben megtalálhatjuk a tejet, mint alap-, vagy adalék-, vagy a gyártás és forgalmazás során bekerülő szennyezőanyagot.
A laktóz a tejben és tejtermékekben megtalálható cukorfajta, melynek lebontása és felszívódása normálisan a vékonybélben zajlik. A laktóz-érzékenység, az egyik leggyakoribb gyermekkori felszívódásizavarok közé tartozik. A betegség hasi fájdalommal, krónikusan fennálló hasmenéssel társul, melynek következtében aztán fogyás, és akár kóros alultápláltság is kialakulhat. A tejfehérje-intolerancia is okozhat hasmenést, hányást és fogyást.
Kialakulása, okai
Normálisan a tejcukor, azaz laktóz bontása az ún. laktáz enzim segítségével történik, a vékonybél nyálkahártyájában a bélbolyhok felületén. A bélhámsejtek csak a bontott állapotban lévő laktózt képesek felvenni. Ha az enzim hiányzik, vagy működése károsodik, akkor a bontatlan tejcukor nem szívódik fel, és a vastagbélben az ott található baktériumok bontják és használják fel. A vastagbélben bekövetkező bakteriális erjedés, bontás gázképződéshez vezet, amely haspuffadást, és hasi görcsöket okoz. A bélben maradó bontatlan cukormolekulák vizet kötnek meg. Ezáltal a széklet állaga hígabbá válik, mennyisége jelentősen megemelkedik, ami hasmenést eredményez. A betegség részben örökletes, a felmérések alapján a legtöbb etnikai csoportban 20-65%-ban a felnőtt lakosságnál kimutathatóa laktáz-enzim hiánya. Bizonyos betegségek, amelyek a vékonybél nyálkahártyájának károsodását, pusztulást okozzák, másodlagosan okozhatnak laktóz-intoleranciát. Ilyen betegségek a gyulladásos bélbetegségek, a lisztérzékenység, valamint az akut bélfertőzések. Csecsemőkorban nagyon gyakran a bélfertőzéseket, valamint nagy hasi műtéteket követően kialakuló másodlagos laktóz-intolerancia, rontja a gyermek állapotát.
Tünetei, felismerése
A panaszok, tünetek gyermek- és felnőttkorban igen hasonlóak lehetnek. A tejcukrot nem toleráló gyermekek általában krónikus hasmenéstől szenvednek, naponta több alkalommal ürítenek nagy mennyiségű, bűzös székletet. Jóllehet kizárólag a laktóz felszívódási mechanizmusa károsodott, a hasmenés olymértékűvé válhat, hogy a többi tápanyagot is kihajtja a bélcsatornából. Utóbbira utal a súlygyarapodás leállása, illetve a fogyás. A laktóztartalmú ételek fogyasztását követően fellépő további jellemző tünet a haspuffadás és hasi görcsök, amelyet hasmenés kísér. A panaszokat esetenként hányinger, hányás súlyosbíthatja.
Általában a fiatal felnőttkorban kezdődőlaktóz-intolerancia esetén a betegek ösztönösen, illetve gyakran tudatosan kerülik a tejtermékeket. A betegség megállapításához feltétlenül indokolt orvos felkeresése, ha a gyermek hasmenése 10 napnál tovább tart, korábbi bélfertőzés gyógyulása ellenére is hosszasan fennáll. Akkor is indokolt a kivizsgálás, ha időszakosan visszatér a hasmenés, vagy ha egyéb fertőzésre utaló tünetek (hirtelen kezdet, magas láz) nem kísérik, illetve ha a gyermek nem hízik megfelelően.
A tejfehérje-allergia gyanúja elsősorban akkor merül fel, ha a gyermekeknél a laktózmentes étrend bevezetését követően is fennállnak a panaszok, hányás, hasmenés, nem ritka a véres széklet sem. A tejfehérje-intolerancia azonban nem csak gyomor-bélrendszert érintő panaszokat okoz, nem ritka, hogy bőrtünetek, kiütések, ekcéma jelentkeznek. Ritkán akár gégeödémával, légzési nehezítettséggel járó rosszullét is kialakulhat tejtermék fogyasztását követően (anaphylaxiás reakció).
Az allergia az immunrendszer káros irányú megváltozásával jár együtt. Az ételallergia legáltalánosabb típusa napjainkban a tejallergia. Felnőtteknél a következő betegségek vezethetőek vissza tejallergiára: orr vérbősége, szénaláz, asztma, középfülpanaszok, gyakori fejfájás, szédülés, fáradékonyság, gyomorégés, vérhányás, bélgyulladás, vérvizelés, arcvizenyő, bőrviszketés, ekcéma, felső légúti betegségek.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése