Összefutottam délután egy hölgy ismerősömmel. Ez önmagában nem lenne nagy szám. Amikor 2 éve megismerkedtünk, jártam futni. Kérdezte anno, miért kínzom magam, hiszen milyen jól nézek ki.
(Ilyen "jól" néztem ki...)
Most azt mondta:
- Ledobtál pár kilót mostanában, ugye?
- Igen, alakulgatok.
- Jársz még futni?
- Nem, itthon tornázom.
- Mikor?
- Ötkor kelek, munka előtt megcsinálom a tornát.
- Képes vagy olyan korán kelni?
- Igen.
- És nem fáradsz el, mire munkába kell menned?
Mondtam volna, hogy nem, de közbevágott:
- De tudod, így most sokkal jobb vagy! SOKKAL jobb!
És erre kétszer is olyan hálásan mondtam, hogy "Köszönöm!", mint amilyen hálásan 38 év alatt még tán soha.
Mert ritka (nagyon ritka), hogy a formálódásom miatt nem éppen kritikát kapok, hanem elismerést.
És ez a lényeg semmi más. ;)
VálaszTörlés;-)
TörlésIgen,sajna ritka a pozitív hozzászólás, Nekem a 10 éves lányom azt mondta a minap, hogy " Anya, neked milyen lapos lett a hasad! " Na ez elismerés. És valójában miatta is tornázom,mert tecccik, nem teccccik, mi vagyunk a példaképek! :-) De ez hasznunkra is válhat :-)
VálaszTörlésGratula! :) És igazad van: nagyon fontos a jó példa! :)
Törlés