Hétfő, kedd

Jönnek kérdések ketogénezőktől: Miért nincs minden nap új ketós recept? Mostanában nem sütsz? 

(...) Nem vagyok ezzel népszerű, de az a véleményem, hogy a ketogén nem a hagyományos sütik átalakítva készített verzióiról szól, sőt nem is a maglisztekről. Hús, hal, tojás az alap szerintem, zöldség, ha idénye van és valaki nagyon szeretné, marék bogyós gyümölcs. A lehető legfrissebb, legfeldolgozatlanabb formában.

(Tegnapi vacsorám: cukkinis rántotta kis paradicsommal, paprika. Ennek a másik felét vittem ma ebédre marék mandulával.)

Jönnek kérdések ezer témában: miért nem írok az ápolásról, miért nem írok többet a tanításról, miért nem írok minden este naplót... Szívesen írnék, de -most is őszinte leszek- nincs mindig időm, nincs mindig kedvem, van, amikor tudom: képtelen lennék normálisan fogalmazni, van, hogy túl sok dologról szeretnék írni, van, hogy bennem is kusza, amit ide azért egyértelműen illenék lejegyeznem...

Sok-sok téma szerepel a blogon: CH-számolós diéta, ketogén (...), rengeteg edzésfajta, motiváció, receptek, bölcs gondolatok, és a munkaköreimmel kapcsolatos dolgok (ápolás, vendéglátás, tanítás), család, FlyLady, egyebek. Egyik témát sem tudom kidomborítani vagy előtérbe helyezni tudatosan, hiszen ez egy személyes blog, a virtuális naplóm, leginkább az adott élethelyzetemről kerülnek ki a bejegyzések.

Miért nincs mostanában annyi motiváció? Mert szerencsére kevesebbet kell motiválnom magam, például az edzéseket legtöbbször simán megcsinálom, mert TUDOM, miért teszem, mert meg AKAROM csinálni, mert ÉRZEM, milyen jó hatásai vannak. (És érdekes módon: amióta az edzéssel így vagyok, minden másban is kevesebb a hezitálás. Ha csak egyet említek, azok tutira hisznek nekem, akik ismernek, mert ez az, amit a világon talán a legjobban utálok a vasalás mellett: a mosogatás. Nemcsak, hogy szinte mindig mindent azonnal elmosogatok, hanem még a mosogatót is kitörlöm, sőt kifényesítem. Én, aki szó szerint addig szokta gyűjtögetni a mosogatnivalót, amíg kénytelen volt megcsinálni, mert elfogyott a tiszta evőeszköz, tányér, pohár...)

Miért nincs több kép a tanítványaimról? Egyszerű: nem szeretnék jogi procedúrát. (És van ezzel kapcsolatos új törvény, majd még utána kell néznem.)

Miért nincsenek fent a napi/heti menük? Mert nincs bennük semmi új. Nem látom például értelmét, hogy minden nap lefényképezzem a reggelimet, a vajas-paprikás kenyeret keto kávéval. Vagy az ebéd-vacsora rántottát. A lecsót. A marék mandulát. (...) (Október közepéig ilyesmi a menüm, majd még lesz hozzá tonhal és kolbász, az még van a speizban/hűtőben. Mert hogy csak akkor kapok majd fizut, az utolsó júniusban volt, és közbejött az autón egy komplett fék csere, potom 55 ezer forintért. No ezt valahol meg kell spórolni.)

Miért nincsenek fent új előtte-utána képek rólam, vagy a súlyzós edzés "okozta" változásról? Normál a súlyom, normál az alkatom. Ezen olyan hatalmas változás ilyen rövid időn belül szinte fizikai képtelenség. Még csak 2.5 hónapja járok terembe. Centikben van fogyás, néhány ruhámon is érzem, de 43 éves vagyok, nő, az izmosodás nem az a ripsz-ropsz változás, és nem is testépítő versenyre készülök. Szóval az én szememben "önajnározásnak" tűnne, ha hetente posztolnék erről. Havonta-kéthavonta majd jelentkezem "beszámolóval".

...

Új munkahelyes helyzetjelentés: tündér-barátságos helyen dolgozom. A kollegáim is ilyenek. És a gyerekek is. Nincs ok arra, hogy idegesen menjek dolgozni. Mégis sokat izgulok, mint anno a vizsgák előtt. Ideges-izgatott vagyok, hogy vajon hogy sikerül az óra. Pedig ennek semmi értelme. Sok-sok év tapasztalat van a hátam mögött, a gyerekek együttműködőek, sokat játszunk, viccelődünk, nevetünk (...). Érzem, hogy a "sors" ide is tanulni küldött. Írtam már: meg kell tanulnom elfogadni a szeretetet. Emellett nem szabad túlzott elvárásokkal lennem önmagam felé. 

A suli hátsó kertje Mila/Mili/Milli cicával:

És az udvar, ahol jó időben lehetek lyukas órában -tanári szoba híján-, igazán mesés:

Mai aranyköpés:

- Úgy tudok az internetekről, hogy mindent meggyakoroltam. (V., 1. osztályos.)

A beszélgetésünk alapján lefordítva: Azért tudok internetezni, mert van otthon és sokat használom.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Egy üzenet margójára

„Az a kép, amit este felraktál, kiverte a biztosítékot. Egyidősek vagyunk, mindketten egyedül élünk, nagyon hasonló az életünk. Aztán mégsem. Mert te mindent elérsz, amit akarsz, én meg vagyok a rakás szerencsétlenség. Kövér, csúnya, mindig egyedül. Le akartam fogyni, akkor találtam meg a blogodat. De nem megy. Közben te jól nézel ki, egyre szebb vagy, mosolyogsz… Nekem semmi nem sikerül. Nem tudom, te hogyan csinálod. De én már nem bírom, hogy tovább olvassalak. Leiratkozom. „"

Ez volt a fotó. Retrica alkalmazás, nincs retus, csak levágtam a hajam mellől a párnát a képről.

Ez is akkor készült, szintén Retrica, itt már látszanak a szarkalábaim, mivel alapozóm nincs, de szeretem is ezeket a ráncokat, mert leginkább nevetőráncok és én imádok nevetni (akkor is, ha állítólag hízlal). Sőt a képen látszik az is, hogy már nem ártana hajat mosni, ott van rajtam a nyolc éves, agyonmosott pólóm, alatta a béna párducmintás pántos melltartóm, amit anno akciósan vettem, a mintája nem tetszett (a többi része amúgy szürke), de pamut, a legkényelmesebb melltartóm, amióta csak hordok ilyesmit.

A fotó az albérletemben készült. Nincs saját lakásom, se bútorom, csak egyetlen székem a nagypapámtól és egy autóm. Ez a vagyonom. Munkanélküli vagyok. Egyedül élek. Asztmás vagyok. Kegyetlenül rossz fog-géneket örököltem. És most gondolkodtam, milyen negatívumokat tudnék még leírni az életemről, de elég ennyi is ahhoz, amit mondani szeretnék.

Nem ideális az életem. Vannak, akik nálam sokkal jobban/szebben/könnyebben/színesebben élnek és vannak, akik boldogok lennének, ha lenne fedél a fejük felett vagy ha lenne egy székük meg egy autójuk; esetleg ha "csak" asztmájuk lenne. Ilyen az életem. Hol fent, hol lent, hol vidámabb, hol szomorúbb, hol szürke, hol színes. Elfogadom. És így szeretem.  És nem hasonlítgatom össze másokéval, mert annak semmi értelme.

A fenti üzenet írója jó úton jár. Eljutott oda, hogy nem bírja látni, hogy más eléri azt, amit ő szeretne. Ha tényleg hasonlítunk, akkor itt üzenem neki -ha még olvas-, hogy anno én is így kezdtem: mindig olyan akartam lenni, mint valaki más, de ugye ez badarság. Én sem tudtam már nézni mások mosolyát, sikereit, mert megkeseredett voltam, türelmetlen. Ebből aztán egy kis "nemérdekelsemmi" szünet után jött az igazi elhatározás (ekkortájt kezdtem írni a blogot is) és sok-sok felismerés, sikerek és kudarcok, és annak felismerése és elfogadása, hogy én én vagyok, hogy minden változik és ez így van jól. Nem kis utat tettem meg mostanáig, sok dologban sokat haladtam, másokban van még mit tanulnom/fejlődnöm, de az számomra nagyon nagy bölcsesség, hogy semmi értelme annak, hogy bárkivel is összehasonlítsam magam, a kinézetem, az élményeimet, az alakomat, az életemet. Mert az csak megbetegít.

Nem ragozom tovább, a tekintetemet egyre jobban húzza az ablak, azon túl ugyanis süt a nap és mesésen beragyogja az éledező lakótelepet. És hamarosan kihűl a meglepi süti egy ismerősnek, amit még ma délelőtt átadok és tudom, hogy örülni fog neki. Az élet(em) tele van apró szépségekkel/csodákkal, hát már hogy ne mosolyognék!

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Költői kérdések

Hogy jobban érzem-e magam, amióta nincs túlsúlyom?

Hogy más érzés-e, hogy nem fújtatok, amire felérek a 3. emeletre?

Hogy jó dolog-e normál méretű ruhát vásárolni?

Hogy megérte-e eljutni idáig?

Hogy még mindig fogyókúrázom-e?

 Hogy miért nem eszem finomított cukrot, hozzáadott cukros dolgokat?

Hogy mi a francot akarok majd' 40 évesen?

Miért szerepelnek a motivációimban gyakran testépítők?

(Na, ezt megválaszolom. Nem szeretnék ennyire izmos lenni, viszont látom bennük az erőt, az akaratot, a munkát, a kitartást, ami engem nagyon is motivál.)

Azt gondolod, hogy én élek furán, amiért nem eszem f.o.s.-t és mozgok?

Hogy feladom-e valaha is?

Néztél ma már tükörbe?

Nyílt levél...

Na, ma üzenet dömping volt. Kaptam hideget-meleget, de mivel én biztos vagyok a dolgomban, fel sem veszem.

Hogy a blog hazugság, hogy nem is így eszem, hogy nem is edzek, csak tolom a nagy dumát, hogy játszom a tejcukor-érzékenyt, miközben tömöm az arcomba a francia krémest, hogy nem is voltam beteg, csak lusta edzeni, hogy nem is költöztem el, nincs is barátom; hogy csak kamu ez a bosziság, mert egy nagy lúzer vagyok, aki képet sem mer magáról posztolni, és különben is, nem történik az alakjával, a súlyával semmi...

Képet nem posztolok, majd akkor, ha olyan változást látok a tükörben, amilyet eddig nem. Bizonygatni semmit nem fogok, mert önmagamnak tartozom elszámolással, senki másnak. De ha már reggel az EAP-s csoportban megosztottam ezt a képet, hát legyen fent itt is. A testtömegem alakulását mutatja 2014-ben:

Ui.: Bárkivel szívesen leülök beszélgetni az élet-mód-váltás témáról, aki legalább annyit letett már az asztalra, mint én ;-)

Nyílt motivációs levél itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 1 itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 2 itt

Nyílt levél Zs-hoz itt 

Nyílt levél egy olvasóhoz 3 itt

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Boszork%C3%A1nykonyha/393431824081717


Nyílt levél egy olvasóhoz

Étrend javaslatok

Edzéstippek otthonra

 

Kedves N.!

 

Megkerestél, hogy álmodtál egy világot magadnak. Aztán pár héttel később megint, hogy nem haladsz a kapui felé. Hogy úgy érzed, a történések elfolynak csak melletted, nem a te irányításod alatt állnak. Hogy hirtelen kevesebb az időd, mint tervezted, nem tudsz beleszorítani egy hétbe három edzést. És üldöz a hűtőszekrényed, nem tudsz meglenni édesség nélkül. Hogy az élet igazságtalan, mert miért sikerül másnak lefogyni, neked meg nem; hogy neked miért nem olyanok a körülményeid, mint amilyen a másé.

 

Te is, én is, mindenki szűri a valóságot: a saját elméje szűrője szerint. Ha bánt téged valami, ha úgy érzed: elbánt veled az élet, hogy csak te vagy szerencsétlen és akaratgyenge, ha hiszed ha nem, először is magadba kell nézzél. Hiszen megváltoztatni nem tudod sem a világot, sem a környezetedet, sem a körülményeidet, amíg nem néztél mélyen magadba, amíg nem tudsz saját magad megváltozni. Ez csak felelősség-áthárítás. Hiszen hogy tehetne más ember arról, ahogy te érzed magad, ahogy te gondolkodsz?

 

Elégedetlen vagy, haragos, összeszedetlen, de ki tehet minderről? Már belegondoltál, mi az, ami nem tetszik az életedben, amit másképp csinálnál? Miért nem teszel úgy?

 

Először sürgősen életmódot szerettél volna váltani, aztán napok múlva előjött a halogató éned, hogy akkor inkább majd februártól, de talán ideálisabb lenne a márciusi kezdés. Egyetlen pillanat létezik: a most. Ha nem kezded most, mikor akarod elérni az álomalakot? Halogatással sosem jön el még a tíz év múlva sem, ha most, ebben a pillanatban nem arra figyelsz, amire kellene, ha most nem teszel meg mindent azért, hogy elérd az álmodat.

 

Tudom, hogy az életmódváltáshoz fegyelem kell, meg kell tanulni jól beosztani az időt, készülni kell, fejben összerakni a dolgokat.

 

Amit szívesen adok, ha valaki kéri: tanács. Javaslat. Ajánlás. A blogon is nagyon sokszor megemlítem, hogy sokmindent kipróbáltam -étkezésben is, edzések közül is-, de ami nálam működik, az nem biztos, hogy másnál is. Azt is javasolni szoktam, hogy lehet használni a kalóriabázist, a kalóriagurut, a myfitnesspalt, és létezik még ezer oldal, ahol kiszámolhatod a saját napi kalóriaigényedet. A bejegyzés elején linkelt étrend és edzés javaslatok is tippek, ajánlások, lehetőségek. Egy biztos: a tiszta étkezéssel nem lehet mellélőni. Hús, zöldség, (rizs, zab), tojás, sok folyadék, (célzott) mozgás, és a dolog működik.  

 

 

Megkérdezted, mi a csodaszer. Azt mondtam: mindenkinek más. De akarni kell elérned a célodat. Annyira kell akarni, hogy aztán ne dőlj be az agyad kisördögének, aki a kifogásokkal jön. Késő van, nem tudok korábban felkelni, ma nagyon hosszú napom volt, nem volt időm rá, fáradt vagyok (...); ez a kisördög él és virul, irtóra kreatív, de neked kell őt irányítanod. A másik csodaszer -saját tapasztalat- az, hogy habár gőzerővel mész előre a megkezdett utadon, nem szabad, hogy csak ez töltse ki az életedet. Minden egyes nap tartani kell az étrendet, minden egyes tervezett edzést meg kell csinálni, csak így lehet elindulni. Most.

 

Régebben szinte napi -internetes- kapcsolatban voltunk, aztán sérelmezted, hogy nem válaszolok azonnal. Amikor leírtam, hogy a napi munkaidőm elég hosszú, és közben csak "lopva" tudok netezni, a fejemhez vágtad, hogy de a Facebook oldalon naponta több poszt is megjelenik, biztosan itt kint egész nap gépközelben vagyok. Létezik a blogon is és a FB-on is egy olyan lehetőség, hogy "Bejegyzés ütemezése", azaz előre be tudom állítani, mikor jelenjen meg egy adott poszt. Így már otthon előre készülök és beütemezek néhány bejegyzést. Mert vannak, akik szívesen olvassák.

 

Volt még néhány dolog, ami nem tetszik neked a blogon vagy abban, ahogy csinálom, de az ég szerelmére, ez a dolog most nem rólam szól! Nem rólam, nem a blogról, hanem rólad, a te jelenedről, amit elszalasztasz a jövőn való aggódásod miatt.

 

A hátráltató gondolatok, a korlátok csak bennünk vannak. Ha megrekedünk ebben az állapotban, ha mindig a környezetünket hibáztatjuk a kudarcainkért, ha a jelen helyett csak a jövőre koncentrálunk, akkor csak álmodhatjuk azt a bizonyos világot magunknak, de sosem érünk el a kapui elé...

 

 

Nyílt motivációs levél itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 1 itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 2 itt

Nyílt levél Zs-hoz itt 
Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Boszork%C3%A1nykonyha/393431824081717


Nyílt levél Zs-hoz

Pontosan két hete említetted, hogy nagyon meghíztál az ünnepek alatt és szeretnéd leadni a fölös kilóidat. Beszélgettünk, kérdezgettelek, kérdezgettél, és minden körülményt figyelembe véve egyetlen dolgot javasoltam: ne egyél liszteset-cukrosat. Ma újra beszéltünk, elmesélted, miket ettél, hogy kihagytad a lisztes és cukros ételeket; elmondtad, mennyire furcsa mindent kenyér nélkül enni, de hogy ki lehet bírni. Aztán azt is megemlítetted, hogy a két hét után centizted magad, és a derekadról lement 3 centi. Láttam, amikor vásároltál, és sajt volt a kosárban, felvágott, saláta és gyümölcslé, semmi pékáru!

 

itt

 

Ma kérted, hogy írjak neked egy listát arról, mi az, amit ehetsz. Mondtam: nem írok, egyél továbbra is úgy, ahogy a két hétben tetted, és mellé menj sétálni. Tudom, hogy utálsz sétálni, ezért javasoltam, hogy először csak 5 percet. Aztán 6-ot, majd 10-et... Mert -mint Te is láttad- csak egy apró kajára odafigyeléssel is lehet leadni a nagy(obb) testkörfogatból, de ha erre még jön a mozgás, máris gyorsabb, hatásosabb, egészségesebb a dolog.

 

Lehetne az étkezés -és a mozgás- részt bonyolítani, de mivel nem fitness modell szeretnél lenni, hanem "csak" magad számára megfelelő tükörképre vágysz, első lépésekként szerintem jó lesz ez így.

 

Fantasztikus dolognak tartom, hogy belevágtál! Két hét múlva újra találkozunk, és már most nagyon várom az "élménybeszámolódat"!

 

Zs., itt is gratulálok, nagyon büszke vagyok rád! :)


Nyílt motivációs levél itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 1 itt
Nyílt levél egy olvasóhoz 2 itt

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Boszork%C3%A1nykonyha/393431824081717

 

Nyílt levél egy olvasóhoz

Kedves M.!

Figyelted a blogot, láttad a változásomat. Úgy döntöttél: elég volt a nagy hasból, a punnyadt kinézetből. Elkezdtél hasonlóan enni mint én. Elmúlt néhány emésztőrendszeri tünet, jóllakottabbnak érezted magad. Kérdeztél a mozgásról. Válaszoltam. Ingyenes videókat kerestem neked. Mindent átküldtem emailben. Letöltötted. És csináltad is. Kereken 3 alkalommal. Aztán elég is volt ennyi. Mert ez nem neked való. Ajánlottam mást. Sokfélét. Megkaptad, letöltötted. Bele sem néztél. Vettél futócipőt. Használtad is. Egyszer. Majd a kajálásban is változtattál. Léptél. Vissza. Hármat. Jött egy kis lisztes, jött egy kis junk food. És az édesség. Csoki. Mert az olyan jól eltelít. És a karácsony, a sütikkel.

 

Rákérdeztem: mi újság. A válasz: "Nem igazán érdekel, hogy így nézek ki, lusta vagyok mozogni, a csokiról meg nem tudok lemondani."

 

Kérdezted a véleményem. Összefoglalom:

 

Gartulálok.

 

 

Üdvözlettel:

Boszi

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Boszork%C3%A1nykonyha/393431824081717

Nyílt levél egy olvasóhoz

Kedves D.!

2012. decemberében írtál nekem. Hogy nagyon szeretnél lefogyni, sok próbálkozásod volt már, de most itt az évvége, pár nap múlva új év, és megfogadod, hogy most megcsinálod. Ment is a dolog vagy egy hónapig. Aztán csönd lett. Nem kerestél, nem kérdeztél. Csodálattal néztem, milyen gyönyörű süteményeket sütsz. Hiszen posztoltad a közösségi portálon. Az U sütikből teljes kiőrlésű lett, majd sima fehér lisztes. És egyre magasabb lett rajtuk a krém és a csokimáz. A nyáron újra megkerestél: oké, eddig ment a lazaság, na de strandra kellene menni a gyerekekkel, és ugyan hogy nézel ki. Fürdőzős képet nem posztoltál, sütit egyre többet. Nem kerestél, nem kérdeztél.

 

2013. decemberét írjuk. Pár nap múlva új év. Lehet, hogy megfogadod, hogy most megcsinálod. Hiszen lesz majd 2014 decembere is, lesz 2015-ben is. Ha be nem borítja a krém és a csokimáz...

 

Üdvözlettel:

Boszi

Facebook oldal: https://www.facebook.com/pages/Boszork%C3%A1nykonyha/393431824081717