Szerda: no nasi, a nő kétszer

Étel	Mozgás
R: 3 vajas-sós-paprikás kenyér, keto kávé	-
E: tonhal saláta
V: pár szelet kolbász, 2 szelet sajt, 1 vajas-sós kenyér

Délután kezdődött, hogy éhes lettem. A vacsora után már nem voltam az, de úgy ettem volna. Kekszet. Vagy rágcsát. Vagy sütit. Valami édeset. De ez vagy a telihold, vagy a közelgő mensi, úgyhogy lebeszéltem magam a szekrény- és hűtőajtó nyitogatásról...

Eddig sem kevés tapasztalatom volt a munkakeresés terén, most még bővül. És nem mindig fakadok mosolyra. Amúgy meg nagyon szeretek nevetni, mosolyogni. És képes vagyok a saját hüle vicceimen hatalmasakat kacagni.

Délelőtt fogászat, kontroll, minden rendben.

A tegnapi -mohácsias szóhasználattal élve- futosgálás után mosolyogva aludtam el. És úgy is ébredtem, ez tartott addig, amíg meg nem mozdultam, ekkor ugyanis én voltam a megtestesült sajgás. Aztán egyetlen, határozott mozdulattal, egyetlen, hatalmas nyögés közben ülő helyzetbe hoztam magam, és ekkor hangosan felnevettem, hiszen megcsináltam! Lefutottam! 21 km! Egész nap nehéz és sokszor fájdalmas volt a mozgás, de az öröm kárpótolt. Fantasztikus érzés.

"Takarékon" voltam, semmi edzés, még séta sem, de folytattam a lakás takarítását. Este a fürdőszoba volt soron. Szanálás, elpakolás, egyebek. Kihegyeztem a szemceruzámat is. És akkor már ki is próbáltam. Szemceruza, szempillaspirál, egy maradék, kb 1 centis ajakkontúr ceruza: ez a sminkkészletem. Általában még ezeket sem használom, egyrészt lustaságból, másrészt azért, mert nem értek a sminkeléshez, és mert leginkább "belenyúlok", elkenem, elmaszatolom. Mindig nagyon szerettem volna, ha egyszer profi kisminkelne és profi fotós készítene rólam pár felvételt, mert kíváncsi vagyok, mit lehet kihozni belőlem. Ez még várat magára, de este kihúztam az egyik szemem felül, mögpingáltam a szemöldökömet és az ajakkontúr ceruzával befestettem a számat. Aztán a Retricaval lefotóztam magam. Ilyen volt, ilyen lett:

A nő kétszer (egyik fele természetes, a másik festett):

Az egész megvolt képekkel együtt öt perc alatt, jó volt kicsit olyat csinálni, amit amúgy ritkán szoktam.

Hívtak a fiúk az Irish-be, de ma nincs erőm hozzá. Majd legközelebb.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha