Motiváció

Ez egy véletlenül lekapott fotó, nincs pózolás, nem is tudtam róla.

Telis tele vagyunk sztereotípiákkal. Hogy akkor szeret a nagyi, ha megesszük, amit főz és bezabálunk a csak nekünk sütött sütiből; hogy minden férfi csak azt akarja; hogy a gimis éveink a legszebbek; hogy nem baj, ha utálod a munkádat, maradj csak, mert az legalább biztos; hogy negyven felett már nem vagy igazi nő; a főnöknek mindig igaza van... De ezek a tutinak vélt igazságok csak akkor igazságok, ha te annak fogadod el! Egy döntés kérdése csupán, hogy ezek szerint akarsz-e élni.

A kollázs első képén senkinek semmi baja nem volt velem. Szeretett a családom, imádattal nézték, ahogy iszonyatos mennyiségű ételt és süteményt voltam képes belepakolni az arcomba. A pasiknak sem volt különösebb ellenvetésük az alakom ellen. De volt valaki, akinek ez így nagyon nem tetszett, aki utált belenézni a tükörbe, aki gyűlölte, hogy nem hordhat szoknyát, mert a combjai véresre dörzsölték egymást, akinek elege volt abból, hogy már akkor megfulladni készült, amikor felért az első emeletre (...). Egyetlen ember volt, aki utálta magát: én.

Változtattam.

Nem félek tükörbe nézni. Simán befutok a városba lihegés nélkül, ha hirtelen kell valami. Egész nyáron rövidnadrágban flangáltam és a strandon bikiniben. Jól érzem magam a bőrömben. Szeretem ezt a csajt. Mosolyogva és büszkén zsebelem be azt, hogy megnéznek az utcán, hogy gratulálnak a változásomhoz, hogy - férfiak is- sportos alkatúnak (!) neveznek és megkérdezik, mivel értem ezt el. Nagyon jó érzés emberi méretű ruhák közt válogatni az üzletekben. Isteni érzés, hogy felnézhetek magamra.

A családomnak persze nem tetszik, mert "alig eszem", "már túl sovány vagyok"... Ő anorexiás. Azért van köztünk némi különbség...

Egyetlen ember van, akinek meg kell felelned, és ez az egy te vagy. Építsd le a sztereotípiákat a fejedben, hogy egy szebb, gazdagabb, egészségesebb, boldogabb életet élhess. Nekem elhiheted: maximálisan megéri!

Facebook oldal: Boszorkánykonyha