Nyaralós reggel

 

Tegnap délután érkeztünk a Mátrába. Ha csak elautózhattam volna idáig, aztán mentem volna haza, az is nagy élmény lett volna. Meseszépek a bükkös és tölgyes erdők, nemcsak erdőligetek, hanem hatalmas kiterjedésű, igazi erdő-erdők, az út fölött összeboruló lombkoronával, igazi erdő illattal, varázslatos színekkel...

 

Megnéztük a helyi látnivalók közül a legközelebbieket, voltunk a Cifra kocsimúzeumban, ahol rengeteg, nagyon szép állapotban megőrzött hintó és kocsi került kiállításra egy fantasztikusan hatalmas és szép régi épületben.

 

Hát perrsze, hogy a lovardát sem hagytam ki, nagyon szép volt a helyszín is, és ilyet eddig még csak filmekben láttam.

 

Itt éppen egy állva bóbiskoló pacival vagyok :-)

 

A sok nézelődéstől ...

 

... sétától ...

 

... mesés helyszínektől ...

 

... varázsos színektől ...

 

... győzte az agyam feldolgozni az élményeket.

 

A szomszéd szobában van egy pár hónapos baba. Féltünk, hogy majd nem tudunk majd tőle aludni. Hát a helyzet az volt, hogy szemben egy csapatépítő tréning tagjai azt hitték, valami pubban avagy kocsmában vannak: irtózat hangerővel buliztak a teraszokon, így hajnali 2 volt, mire el tudtam bóbiskolni.... Reggel persze a természetes ébresztőm fél 6-kor keltett, így aztán konditerem helyett lementem a felkelő napos parkba és sétáltam egy hatalmasat.

 

Nem tudom, a 4 elem közül melyikhez tartozom, de mivel -elvileg- a természethez tartozom, a Föld, a Víz, a Levegő és az Ég mindegyikéből lehet bennem valami. Ami tuti: világ életemben imádtam a vizet. Meginni, eső, hó formájában, fürödni benne... És most itt van ez a kis patak a park végében.

 

 

Nyugodtan csordogál, néha meg-megáll, aztán szalad kicsit, és csobog. Mivel csend van, tisztán hallani. Ma reggel végigsétáltam a patak mentén is, és lélegzet-visszafojtva hallgattam a csobogást. Mert ilyen a városban nincs. Se patak, se csönd, se nyugalom, se csobogás.

 

Órákig el tudnék ücsörögni itt.

 

Szerintem ez az egyik legszuperebb lelki töltődés.