Már amikor elindultam ki a 6. etapomra, éreztem, hogy most valahogy minden kicsit más lesz. Működni szoktak a megérzéseim, a nagymamám nem hiába nevez kis boszsorkánynak :) És tényleg sok minden más volt.
Egy nagyon jó és viszonylag könnyed első hét után egy botrányosan nehéz, hosszú, gyötrelmes második hét következett. Irtózat meleg is volt, és voltak napok, hogy komolyan úgy éreztem: E. megbolondult, és így lassan én is eme rögös útra lépek.
A lányáék a hét közepén elutaztak Magyarországra, a váltótársamhoz, és vele együtt jöttek vissza tegnap este. A. egy tüneményes nő, és hajnali 1-ig beszélgettünk. Nagyon jó volt, még soha nem volt alkalmunk beszélgetni, hiszen amikor engem kihoz a busz, kiszállok, A. beszáll, és már megy is tovább a menet.
Megnyugtató volt, hogy hasonló a cipőnk, hogy nála is van jobb és rosszabb időszak itt kint. És levonhattam a következtetést, hogy jó oldalról közelítem meg E-t és a "kezelését".
Egyébként E. biztosan elgondolkodhatott az utolsó hét történésein, és szerintem még lelkiismeret-furdalása is lehet a sok apró és az egynéhány nagyobb gonoszkodása miatt, mert tegnap este behívott a szobájába (ahol a varázstükör van), és elhalmozott fél utazótáskányi ajándékkal (persze csoki, cukor, bonbon, keksz, de tudom, hogy ez a pakk a lelkiismerete, így szó nélkül elfogadtam "bocsánatkérését").
Most két hét otthon, aztán egy hónapra jövök vissza. Sokmindent tanultam megint a két hét alatt emberekről, magamról, hozzáállásról, problémamegoldásról és problémakezelésről, tiszteletről, becsületről, egóról... Ja, és megtanultam a gerontológia tanfolyam első adag anyagát is esténként :)
A fenti képek ma reggel készültek. Itt egész éjjel zuhogott, egész szép kis vihar volt, és mára szó szerint hideg van :) Szeretem :)
Három óra múlva jön értem a busz, autópályázok "kicsit", aztán lehet fejet szellőztetni. :)
Isten hozott újra itthon kis boszim! :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés