Őszintén...

Őszintén megmondom:

• Nagyon hiányzik a futás. Az a hihetetlen szabadság, amikor túl vagyok az 5-6 kilométeren, és teljesen kitisztul a tüdőm, a fejem, és csak mosolygok, és futok tovább. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, és nincs nap, hogy ne lenne bennem a vágy, hogy felvegyem a szekrényben porosodó futószerkómat és lemenjek a parkba. Féltem a térdemet, félek, hogy többet ártana mint amennyire jót tenne, mégis tudom: ki kell egyszer próbálnom magam, egy éves kihagyás után teljesen kezdőként.

• Kicsit nehezemre esik ez a kajatesztelősdi. Viszont tudom, hogy hasznos. A tej te(l)jesen kilőve, ha mégis, akkor laktózmentes. Attól semmi bajom. A túróval elvagyok, de fáj tőle a hasam (olyan "nehéz", "nyomós" érzés, és lestoppolja az emésztésemet). A natur joghurt elmegy. A sajtok rendben. Ma bab teszt volt, Mank ugyanis hozott át isssteni bablevest, az volt az ebédem. Nincs puffadás, a gáz minimális. A fehérjeturmix vízzel készítve: nem szereti a gyomrom, de különösebb panasz (max napi 1 adagot fogysztva) nincs. És itt most azt hiszem, befejezem a tesztelgetést. Hiszen hosszú évek óta fennálló dolgok ezek, csak amíg eddig vártam, hogy jobb legyen, mostantól ami nem oké, azt kihagyom az étkezésből.

 

• Mank bablevesére visszatérve: azt hiszem, jól főzök. Sokan, akik kipróbálták a blogos receptjeimet, visszajeleznek, hogy nagyon finomak a kajcik. Mégis ez a mai bableves nagyon elgondolkodtatott. Ugyanis klasszisokkal finomabb, mint az én bármelyik levesem. És azt hiszem, megvan az ok is: én mindent nagyon egyszerűen, nagyon gyorsan akarok csinálni. Ha megadnám mindennek a kellő időt, magamnak a türelmet, azt hiszem, az ételeim is lehetnének sokkal finomabbak.

 

• Van sok olyan cuccom a speizban, a hűtő fagyasztópolcán, amiket csak halogatok használni, mert macerás, vagy mert tartalmaz egy kis cukrot, vagy mert kicsit magasabb a zsírértéke, vagy van benne kevés búzaliszt... Azt hiszem, itt az ideje, hogy okosan elkészítve és adagolva ezeket "felszámoljam". Ha a pénztárcám engedné, menne minden a kukába, de az a sztori egyelőre nem rólam szól ;-) Szóval, ha lesz ezentúl az étrendben egy-két nem igazán top-10-életmódváltásos dolog, akkor sorry ;-)

 

• Nagyon szeretnék áttérni arra az útra, amikor "csak" megtervezem, mit fogok enni (a vásárlás miatt is jó dolog ez), de nem mérem le és nem számolom a kalóriákat, makroértékeket. Ez egyelőre nem megy, mert a kalóriát már szuper jól be tudom saccolni, de a CH-t, zsírt, fehérjét nem. Na és az adagokkal rendesen el lehet szállni. De az út ez lesz, remélem, egyszer majd sikerül összehoznom :)

 

• Aki ismer, tudja, hogy volt idő, amikor a Leangains módszer szerint étkeztem. Azaz egy átmeneti böjtös napi időszak után csak ebédeltem és vacsoráztam. Mivel általában reggel egyáltalán nem, és délelőtt is ritkán vagyok éhes. De nem tudtam 100 %-osan csinálni, mert nagyon kevés szakirodalmat találtam róla, így nem tudtam beleásni magam a témába kellő mértékben. Nagyon szimpatikus a Harcosok étrendje, ami nagyon hasonló a Leangainshez, R.-val (aki eszerint táplálkozik) napi szinten konzultálok a témáról, és már át is vettem pár napja azt, hogy ebédig csak iszom, és gyümölcsöt-magokat eszem. Ez maximálisan jól beválik. És nem meghatározott időpontban eszem meg, hanem, ha megéheztem. A korai reggelik miatt (ha reggel eszem, egész nap éhes vagyok) alig győztem kivárni a tízórai idejét, ebédre meg szó szerint kopogott a szemem az éhségtől. Most így ez jó irányba változott. Az edzések előtt D. tanácsára megy egy banán, ezzel nincs gyomorterhelés, nem zavar az edzésben. Máskor mindig nagyon a kajához kellett igazítani az edzést, hogy meglegyen a CH, a hidratáltság, de ugye , ha ettem, akkor várni kellett az edzéssel... Uzsonna és vacsora is akkor van, ha megéhezek, nem fix időpontban.

 

• Habár a kenyérsütés nem kenyerem (hihi), van egy lepény, amit téli időszakban szoktam sütni, ebből kenyérlepény, tortilla is szokott készülni. Gyors, és kiadós. Azt hiszem, sütök majd egy adagot, hogy kicsit változatosabbá tehessem az étrendet.