Ébresztő/ az akaratról

Szokásnapló pipa.

Alvásnapló: rendben.

08. 28., kedd	21.00 számítógép kikapcs, telefon beállítva, kikapcs, esti rutin, Valeriana relax, levendulatea, 22.00 alvás (valami zizegett a szobában, még éjjel felkeltem megnézni, semmit nem találtam).
08. 29., szerda	Ébredés 05.15-kor, órára, 2 szundikapcs után, fáradtan. Délután eszement álmosság. 21.00 minden kikapcs, esti rutin, a Valerianat és a teát elfelejtettem, alig győztem kivárni, hogy mehessek aludni.
08. 30., csütörtök	Ébredés 05.00-kor, órára. Fáradtság: minimális. 21.00 minden kikapcs, esi rutin, no Valeriana, no tea, bedőltem negyed 10-kor az ágyba. Ha forró piszkavassal kergettek volna, akkor sem tudtam volna ébren maradni. Egy mesét sikerült félig csukott szemmel végigolvasni, sztem fél 10-kor már aludtam.
08. 31., péntek	Ébredés: 04.10-kor, magamtól. Vádligörcs. Fáradtság: kicsi. 21.00 minden kikapcs, esti rutin,no tabletta, no tea. 2 mese, fél 10 után alvás.
09. 01., szombat	Ébredés: 05.00-kor, órára. Fáradtság: minimális. J 21.05 minden kikapcs, no szerek, olvasás, 22.00 alvás.
09.02., vasárnap	Ébredés: 05.00-kor, órára. Fáradtság: minimális J

Azt mondták, mindenhol azt olvastam, amikor belevágtam ebbe az egészbe, hogy nagyon kell akarni, hogy sikerüljön, és akkor nem lesz gond. Én akartam, nagyon, nagyon-nagyon, és nem igazán történt látható változás. Persze volt, de én azonnal akartam, és azonnal nagy változást akartam. Rengeteg előtte-utána fotót megnéztem, csak abba nem gondoltam bele, hogy ők sem 1 hónap alatt érték el, amit a képek mutatnak. Aztán még jobban akartam, hiszen úgy majd menni fog, és annál rosszabb lett a helyzet: túledzés, fáradtság, görcsös ugrálások a mérlegre, minden új ötlet kiróbálása, kétségbeesés. Majd annyira belefáradtam, hogy már-már feladtam. De valahogy a célom ott lebegett a szemem előtt, még ha messze is, de láttam. "Pihenésképpen" kikapcsoltam az agyam görcsösen akaró részét. Folytattam a tornát és a kajatartást, de teljes rezignáltsággal: csináltam, a többi meg nem igazán érdekelt. És láss csodát: elkezdtek megváltozni a dolgok. Elkezdtek jönni az eredmények. Lassan, nagyon lassan, de folyamatosan változásokat éreztem, és habár a kilók nem akartak megindulni, de centiben volt változás. És amikor elkezdtem nem görcsölni azon, hogy úristen, ettem egy falat fehér kiflit, vagy jesszus, beleharaptam egy cukros jégkrémbe, vagy anyám, hát csak 14 percet bírtam a 16 perces hasizomból; amikor elfogadtam, hogy igen, én mindent megteszek a célomért, de emberből vagyok, hibázhatok, lehetek fáradt, fájhat valamim (...), na akkor jött az áttörés. De a legnagyobb csoda akkor történt, amikor előkerestem a régi képeket, ahol még sok úszógumim volt, ahol biza kibuggyant még a combom is a bikini alsóból, és meg tudtam nézni ezeket a képeket. Sőt meg mertem mutatni másnak is. Sőt lassan a netre is fel mertem tenni. Mert végre elfogadtam, hogy igen: akkor ilyen voltam. Mert végre elfogadtam a mostani önmagam. Itt egy csaj, aki felismerte, hogy nem jó így, és elkezdett változtatni, és tartja a kaját, és megszerette a mozgást, és rengeteget alakult, és semmi de semmi szégyenkeznivalója nincs sem a régi önmaga, sem pedig a mostani, alakulóban lévő önmaga és a világ előtt sem.

Ha szeretnék megfogni egy maréknyi vizet, jobban teszem, ha csak tartom. Mert minél jobban meg akarom fogni, minél jobban markolom, annál inkább kifolyik a a kezem közül.