Én már hulla fáradt vagyok. A gyerekek is kezdenek rendesen nyűgösek lenni. Idén kapkodás nélkül sikerült befejeznem az ezévre rendelt "szent" tananyagot, a héten megírtuk az év végit (ahol volt), még hétfőn szeretne valaki javítót írni, aztán viszem a játékokat (ha nem lesz hőség, kintre is). Az összevont 1.-2.-ban a nagyokkal javítottunk, addig a kicsiknek vittem mindenféle "átrajzolós" lapot, lehet vele kreatívkodni.
Sokféleképpen láttam már dolgozaton nevet felírva, így még nem. :)
Napról napra nehezebben indulok el reggel dolgozni. De győzködöm magam, hogy figyeljek a jó dolgokra, az apró szépségekre. Tegnap reggel is ezt mantráztam itthon, aztán az induláskor is a kocsiban. Ahogy a körforgalomhoz értem, utolértem egy kis "pözsót". Mi volt a rendszáma? NEM...
Amikor hazaérek, le kell dőljek, mert nem tudom nyitva tartani a szemeimet (és az alap fáradtságra ez a hőség még tesz néhány lapáttal...). Tegnap fél 5-ig aludtam. Ma 4 után értem haza, ettem, aztán szunya... fél 7-ig.
Vasárnap álltam utoljára mérlegen, túllépte a lélektani határt, és érzem is magamon, a ruhákon is. Sokan mondják, hogy nem tudják, miért monom, hogy híztam, mert hogy nem látszik. Pedig már a 40-es nadrág is csisszes, az M-es póló nagyon feszül rajtam, az L-esből is van necces, az XL-es felső már oké. És ma felhúztam és mutattam M-nak a 2 évvel ezelőtti rövidnacimat: bizony csak a combomon jön fel egy darabig... Nem igazán tudok és akarok most ezzel foglalkozni, de azért zavar.
Szombaton mennék Fekedre a Stifolder fesztiválra, de dolgoznom kell a Babarc fesztiválon... Hja, az élet szép.
...
Ma két éve ment el mami 🧡🖤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése