Van úgy, hogy halálosan fáradt vagyok. Gyakran. Hiába alszom kábé egy hete napi 5-6 órát, ha előtte hónapokig szinte semmit nem aludtam. Ilyenkor arra gondolok: majd edzek holnap, ma pihennem kell.
Van úgy, hogy teljesen kipurcanok a kánikulától. A hőség amúgy is megterheli a szervezetet, hiába iszom napi 4-5 liter folyadékot, ez a közérzetemen nem sokat javít. Ilyenkor edzeni? Holnap talán hűvösebb lesz- gondolom.
Ilyenkor sokszor nincs étvágyam. De tudom: ha nem eszem meg a napi alapanyagcserémhez szükséges mennyiséget (és minőséget), lelassul az amúgy is vánszorgó anyagcserém, a szervezetem átáll raktározási üzemmódba, és ugye nem izom épül, hanem zsír. Pont az, amitől szeretnék végre megszabadulni. No de ilyenkor edzeni? Holnap minden könnyebb lesz- jár a fejemben.
Régebben előfordult a másik véglet: falási rohamok törtek rám. De tisztában vagyok vele, hogy 1-2 bezabálással hetek tervezett és betartott étkezését és keményen letolt edzését teszem tönkre. Na de így edzeni? Holnap. Igen -győzködöm magam-, holnap jó lesz.
Van, hogy semmi nem úgy jön össze, ahogy szeretném, kiakasztanak, begurulok, ideges vagyok vagy történt valami nagyon rossz. Na ne ám már, hogy a sarokban sírdogálás helyett edzzek- hallom a fejemben. Holnap, majd holnap menni fog!
ÁLLJ!
Mert a múlt ugye történelem, a jövő rejtély, egyedül a ma létezik!
Kipróbáltam, hogy betartottam az összes kifogásomat. A "majd holnap"-pal maradtak ki edzések, eszegettem csak egy kicsi chipset, csak heti egyszer egy pizzát, hol ezt, hol azt. Kegyetlen volt látni az adatokat, mennyire hiábavalóan elpazaroltam az addig befektetett időmet, kitartásomat, edzéseimet. És ami a legrosszabb volt: a lelkiismeret-furdalás. Hogy csalódnom kellett önmagamban. Sok emberben csalódtam már (nem is kevésszer), de állítom, hogy a legrosszabb az, amikor nem tudsz a tükörben a saját szemedbe nézni...
TUDOM, hogy ha fáradt vagyok is, le tudom győzni: csak elkezdeni nehéz az edzést.
TUDOM, hogy nyár van és még egy hétig kánikula lesz, és eddig sem haltam bele az edzésbe nyáron, hát majd kibírom, max kicsit nehezebben megy.
TUDOM, hogy ha van étvágyam, ha nincs, megeszem a tervezettet.
TUDOM, hogy nem falom fel a fél hűtőt többé együltő helyemben, mert nem éri meg.
TUDOM, hogy ha 2 db kekszet terveztem tízóraira, akkor 2 db kekszet fogok megenni, nem 2 és felet és nem 3-at. Mert nem fogom a kemény munkámat elcseszni elrontani.
TUDOM, hogy vannak rohadt nehéz napok, ilyen az élet, és azt is TUDOM, hogy a lent után hamarosan jön a fent, de ezért (is) keményen meg kell dolgozni!
TUDOM, HOGY HA MINDENT MEGTESZEK A (bármely) CÉLOMÉRT, AKKOR ANNAK MEGLESZ AZ EREDMÉNYE!!!
És HISZEM, hogy meg tudom csinálni!
Mert elkezdtem egy nap. Azt mondtam: MOST kezdem! És MEGCSINÁLOM!
NINCS KIFOGÁS.
NEM ÉRDEKEL, KI MIT GONDOL ERRŐL.
EZ AZ ÉN CÉLOM, ÉS MEGCSINÁLOM! KÖVETKEZETESEN! MOST!
Őrült izomlázam van, kegyetlen a meleg, hulla fáradt vagyok.
MEGYEK EDZENI!!! :)))
Mert NEM AKAROK ILYEN BOSZI LENNI!!!!!:
(Fotó: Iiu Susiraja)
áá,ez tök jó volt:)
VálaszTörlésÖrülök, ha tetszett! Ma is meg kellett motiválnom magam, de megvolt, így most indul a 2. edzés :))
VálaszTörlés